2012. február 28., kedd

Láda cipellőknek

A hétvégi napsütésnek én is felültem. Gondolatban már a téli csizmákat tisztogattam le, és raktam el a dobozaikban kitömve, leápolva, aztán a ma reggeli hóesés az arcomba nevetett. Na jó, akkor marad a csizma. De legalább akkor álmodozom szépen elrakott cipőkről. Meg mondjuk Rita de Acosta Lydig, az egykori prominens New Yorki előkelőség és múzsa mesés, a legendás Pietro Yanturni által készített cipőinek készített ládáról.




2012. február 22., szerda

Kosztümös bál a Téli Palotában, 1903 - női öltözetek


Ma van Hamvazószerda, a nagyböjti idő kezdete, ezért én az alábbi meseszép kosztümökkel búcsúztatom a farsangot.
1903. február 11-én és 13-án látványos esemény helyszíne volt a szentpétervári Téli Palota. Ekkor rendezte meg II. Miklós orosz cár azt a nagyszabású bálját, amely a Romanov család leghíresebb, a cári Oroszország utolsó bálja lett. Érdekességét az adta, hogy az egész cári család, valamint az összes meghívott vendég viselete a XVII. századi nemesi öltözet volt. A színházi-, balett előadásokkal, hatalmas lakomákkal, valamint előírt (mi más, mint orosz) táncokkal színesített rendezvény főpontja a kollektív fotózkodás volt. Ugyanis minden résztvevő kosztümjét megörökítették az odarendelt fotósok, majd az itt készült fényképekből összeállítottak egy (jótékonysági célra szánt) albumot, melynek szerkesztésében maga Alekszandra Fjodorovna  cárnő is részt vett. Ennek köszönhetően a textilekkel foglalkozó történészek azóta is hálás szívvel gondolnak az ötlet kiagyalójára, hiszen a kiadvány, valamint a múzeumokba kerül öltözékek mai napig kiapadhatatlan forrásai a mai textilkutatásoknak. Nekünk marad a szemlegeltetés, de azért annak sem olyan rossz.

















Forrás: La Vita e Bella

2012. február 20., hétfő

Mese a Hókirályról

Öcsémmel egy meseparadicsomban nőttünk fel, hiszen a szüleink minden este meséltek nekünk. Számos mesekönyv vándorolt a polcainkra, melyektől még mindig nem akarunk megszabadulni. Így szerettem meg a meseillusztrációkat is. Érthető hát, hogy belelkesedtem, amikor rábukkantam erre a csodaszép lengyel könyvecskére, melyet Zbigniew Rychlicki illusztrált. 
Őszintén szólva, a lengyel tudásom több, mint szerény, de annyit még én is megértettem, hogy Tadeusz Kubiak verses meséje a Hókirályról szól. Éldegél Ezüstkirályné nevű csodaszép nejével egy kincsekkel teli barlangban, melynek bejáratát egy jegesmedve őrzi. Annyira lefoglalja a gazdagsága, hogy nem veszi észre, hogy a téli nagy hidegben kismadarak éheznek és pusztulnak el. Egyszer csak eléjük járul a madárijesztő (he?), aki felhívja a Hókirály figyelmét a tél kegyetlenségére. Kérlelése meghallgatásra kerül, és az Ezüstkirálynő azzal bocsájtja el a madárijesztőt, hogy menjen haza, és mondja meg a madaraknak, hogy hamarosan kisüt a nap, és elolvad a hó. És lám, így is történik. És mi a pluszpoén? Az utolsó sor kérdése: "Tudjátok mi az Ezüstkirálynő valódi neve? Tavasz." Hát nem édes?

Illusztráció: Zbigniew Rychlicki
Szerző: Tadeusz Kubiak
Eredeti cím: Bajka o śnieżnym królu
Kiadó: Nasza Księgarnia, Varsó, Lengyelország, 1968.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...