Hímzett fotók

Baletttáncosokat ábrázoló régi fotók, mozdulatokra fonódó fények. A test lendületét erősítik José Romussi képzőművész színes és dinamikus hímzései, míg a színek és vonalak nevetve lebbenek a feszülő izmok körül.

Forrás: Jose Romussi

Fonom, fonom...

... reggelente a három szál hajszálam, és arra gondolok, hogy vajon mikor lesz annyi időm és műhajam, hogy ilyen hajfonatokat készítsek magamnak... 

Forrás: Iknowhair

Nyereg a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből

Valamelyik nap egyik lóimádó ismerősömmel beszélgettem, és ő hiányolta a nyergeket a blogomból, így az ő kedvéért legyen újra egy csodaszép hímzett ázsiai nyereg. Úgyis hasonló mintát hímzek mostanában.

Kerti bútor betontéglából

Már igyekszem leszakadni a kerttémáról, de nem megy. Valószínüleg nem akarom eléggé, de ez van. Főleg, amikor ilyen újrahasznosított ötletek bukkanak elém. Néhány építkezésből fennmaradt betontégla, növények, párnák, plédek, és máris kész egy hangulatos kerti kanapé.

Forrás: Better Homes and Gardens

Babaszerelés

Talán még nem írtam, de egy ideje gyűjtöm a népviseletes babákat. Eredetileg volt a népviseletek iránti rajongásom, aztán ebből lett a babák gyűjtése. Gyerekkoromban kaptam két babát a családomtól, de azon túl, hogy vigyáztam rájuk, nem foglalkoztam velük. Amíg el nem motoroztam Hollókőre 5-6 éve, ahonnan két palóc babával jöttem haza. Manapság már ott tartok, hogy édesapám külföldi útjairól is babát hoz, Mira barátnőm meg az ócskapiacokat járva vadássza le nekem a szebb darabokat. Pont neki meséltem, hogy milyen ciki, hogy még Finnországból is van babám, de kalocsai és matyó nincs. Ekkor derült ki, hogy Mira kalocsai nagymamája évekig azzal foglalkozott, hogy kalocsai népviseletet varrt porcelán Götz babákra. A mintababa és néhány ruhadarab a padláson landolt, így a nagymama és Mira jóvoltából hamarosan hozzám kerültek. Majd jött a szembesülés az állapotával: a porcelán lábak kiszakadva, és ami keményebb dió - a testén és a ruhadarabokon fura, rozsdaszerű foltok.

Ráadásul makacs foltok, mert hiába áztattam, mostam ezerféleképpen, a folt maradt. Ezek után egyértelművé volt, hogy a babatestről sem fogom tudni eltávolítani őket, így ott álltam egy sérült babával és néhány használhatatlan babaruhával. Más esetben valószínüleg nem szórakoztam volna bele, de ezt a babát a barátnőm imádott nagymamájától kaptam, így fel sem merült bennem, hogy kidobom.

Helyette szétfejtettem a testét képező textilt, amely ez alapján megrajzoltam a szabásmintát. Korábban nem készítettem babát, így eltartott egy kis ideig, amíg találtam testszínű textil és töltőanyagot*. Ezután kéne írnom, hogy innen felgyorsultak az események, de ez hazugság lenne, lévén jóideig nem értem rá foglalkozni. Hónapokig rá sem néztem, aztán csak elkezdte bökni a csőrömet. Összevarrtam a testét, majd felerősítettem a lábait és a kezeit. Ezután kitömtem a testét, mely közben egy kicsit bosszankodtam is, mert egyrészt ki kellett tölteni az üreges porcelán részeket is, másrészt a vásárolt textil a rugalmasságának köszönhetően nem feltétlenül úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Végül felkerült a fejecskéje a nyakára, ami az egész történet legnehezebb pontjának bizonyult, mert egyrészt tartani kellett a buksiját, másrészt összehúzni a textilt a nyakánál, és beleilleszteni a nyakán lévő vésetbe. Mindezt két kézzel és egyidőben. Nem árulom el, hogy hányszor esett le a feje... 

Csak elkészült. Lehetne formásabb is, de remélhetőleg a ruha majd úgy is megregulázza a töltőanyagot.
Mondanom sem kell, hogy a sok baba között melyik lett az egyik legértékesebb... :)
Elkezdtem varrni a ruháját is, de az már egy másik történet.

*Ezt használtam fel a földimogyoróból készült karácsonyi díszeknél is.

Helembai népviselet

Helemba (szlovákul Chľaba) egy pici felvidéki magyar zsákfalu, amely Párkánytól 9 km-re északkeletre, Ipolydamásdtól 2 km-re délnyugatra, a Duna-kanyar északi részén fekszik. Itt rendezték meg tavaly is az In memoriam 1456 elnevezésű fesztivált (tavalyelőtti képek: itt és itt). Bár a rendezvényt a nándorfehérvári diadal emlékének szentelték, fellépett a helyi asszonykórus és citerazenekar is, akik értelemszerűen más korszakot képviselnek. Sajnos a faluban nagyon kevés népviseleti ruhadarab maradt fenn, így ezek már rekonstrukciók.



Palántanevelés újrahasznosított módra

Mióta csak Pestre költöztem, vágytam saját kertre. Korábban minden nyarat a nagyszüleim kertjében töltöttem, pici korom óta tettem-vettem nagyanyáim körül, így folyamatosan azon agyaltam, hogyan lehetne nekem is egy kis veteményesem. Ez persze egy panellakásban némi korlátokba ütközik, így kárpótlásul a lakásunkat pakoltam tele szobanövényekkel. Aztán eljött az idei tavasz, amikor is a szomszéd kerületben lakó apóskámék beengedtek az általuk már nem használt kertjükbe. És azóta tart az őrület, ások, kapálok, gereblyézek, csigát vadászok. Na meg palántát nevelek. Mert nekem miért lenne jó a már kifejlődött, "kész" palánta? Nem elég, hogy későn kezdtem hozzá, de még bonyolítom is az életem.

De ha már lúd, legyen kövér... Azzal indult, hogy ültetek cserépbe cseresznyepaprikát Szelídítőmnek, és majd felnevelem a szoba ablakában. Gondoltam, a cseresznyepaprika mellett el lesz a pritamin paprika is, azt legalábbb én is megeszem. Meg paradicsom is, bár azt nem szeretem, viszont a padlizsánt igen. Anyóskám kertjében korábban jól termett a patiszon és a cukkini is. Folytassam? Inkább nem...

Korábban a kiürült tojástartóktól a piacon és a közeli kisboltban szoktam megszabadulni, az árusok mindig örültek neki. Most termőföld került bele, és természetesen magok. Hogy egy kicsit turbósítsam a csírázási folyamatot, egy műanyag palackot hosszában félbevágattam Szelídítőmmel, és ez lett a mini üvegház. A pumpás ablakmosós flakon meg a locsolócső, mert az icipici növénykék nem túlságosan értékelték volna, ha közvetlenül nyakon öntöm őket.

Úgy tűnik, működött a módszer, mert a cukkini és a patiszon úgy belehúzott, hogy ők már kinn vannak a kertben.

A többiek sem úszták meg ennyivel, mert közben eljött a pikírozás ideje is. Ezt is újrahasznosított módon oldottam meg. Első körben tejfölös/joghurtos poharakba ültettem szét a palántabébiket, illetve megkértem a kollégáim, hogy ne dobják ki a kávéautomatás műanyag poharakat. Ez sem volt elég, ezért újságpapírból hajtogattam ideglenes cserepeket. És most várom a csodát... :)

Élő koszorú kövirózsából

Ha otthon vagyok a szüleimnél, mindig kimegyünk a nagyszüleim sírjához is. Most is vittünk friss virágot, meglocsoltuk a kiültetetteket, én meg szokás szerint morogtam a művirágok miatt, melyeket a távolabbi rokonaim hoztak. Bennem sajnos csillapíthatatlan ellenszenv él a plasztiknövények iránt, most is egy laza kézmozdulattal tudtam volna jó messzire juttatni mindkét sírtól. Egyszerűen rondák és főleg szennyezik a környezetet. Pont ezért találták ki a szüleim, hogy széles, különböző kövirózsákkal teleültetett kaspókkal díszítik a sírjukat. Ezek akár virágzás nélkül is szépek, és nem igényelnek napi locsolást, hiszen a szüleim sem laknak a temetők közelében.  

A kövirózsából koszorú is készíthető, lásd a képek. Aki tart attól, hogy a moha nem tartja meg a földet, az alapot készítheti hungarocell koszorúból is, csak a földnek kell egy vájat, a többi részt lehet mohával borítani.

Forrás: Better Homes

Nagyi négyzet, amikor trendi

Mi sem mutatja jobban, hogy mennyire nem követem az aktuális divathullámokat, hogy most bukkantam rá Christopher Kane tavalyi kollekciójára. A kék, szürke és barna árnyalatokra hangolt horgolt nagyi (másnéven granny) négyzetek ihlették a kollekciót, és ahogy a képek is mutatják, ez a minta nem csak fagylalt színekben izgalmas.

Forrás: style.com

Tojásbaba

A Húsvét már elmúlt, de ezt az alvó tojásbabát muszáj most beposztolnom, mert a szita agyammal később biztosan elfelejtem. Pedig az ötlet játékossága mindenképpen megérdemel egy bejegyzést. Az ünnepi díszek és ajándéktárgyak szinte kivétel nélkül a tojáshéj és a nyulak köré csoportosulnak, szegény tojásbelső meg állandóan a perifériára szorul. A tojásbaba készítője nézőpontot módosítva a tojásra koncentrált, és így alkotta meg a hímzett vagy festett arcocskájú textiltojást. A békésen csicsikáló tojáska meg csak álmodik fesztelen repülésről és életbe rikoltott dalról.

Forrás: Doll Street Dreamers