Tudom, már régen elmúlt a karácsony, de megígértem néhány barátomnak, hogy megmutatom azokat a karácsonyi díszeket, melyeket december 24-én kreáltunk nagy hirtelen a párommal. Miért nagy hirtelen? Mert nem volt otthon semmilyen díszünk. Tudom, furcsán hangzik, de az elmúlt évek során úgy alakítottuk a karácsonyainkat, hogy a saját lakásunkban nem is ünnepelünk, inkább az egész ünnepeket a családjaink között zarándokolva töltjük. Viszont tavaly elhatároztam, hogy ha fát nem is állítunk, de legalább szerzek néhány fenyőágat vázába. Ez olyan jól sikerült, hogy az egyik fenyőfa-árus nekem ajándékozott egy gyönyörű normannfenyő-ágat. Ekkor szembesültem a díszítés problémájával. Oké, hogy van "fa", de mit rakjak rá? Pont a konyhában matattam, amikor megakadt a szemem a földimogyoróval teli tálon. Ez az! Nem sokkal korábban posztoltam be egy bejegyzést földimogyoróból készített díszekről, így már tudtam, mi fog lógni a fán!
Először kiválogattam néhány sérülésmentes, formás mogyorót. Ez a része könnyen ment, a "selejtes" terméseket gondosan eltüntettem a hasamban. A kifestés része már nem annyira, lévén nem volt otthon sem festék, sem vatta a szakállhoz. Hiába gondoltam vágyakozva a szüleimnél lévő festékeimre, ott és akkor kellett megoldanom ezt a hatalmas problémát. Egyszer csak bevillantak a néhány nappal korábban számba vett, lassan lejáró szavatosságú sminkjeim. Ravasz mosoly terült el az arcomon. Jó lesz ide egy kis vörös körömlakk meg fekete szemhéjtus!
A szakállka megoldásához egy sminklemosó vattát akartam leamortizálni, de eszembe jutott, hogy a múltkori babarestauráláskor használt vattaszerű töltőanyag, ezért úgy döntöttem, tökéletes göndörkés szőrzet lesz belőle.
Elsőre két télapó készült el. Aztán ahogy nézegettem a göndörített vattát, kitaláltam, hogy akár gyárthatnék angyalt is. Elő is szedtem néhány csipkeszalag-maradványt. Sőt, bárányt is! Ezzel természetesen újabb akadállyal szembesültem. Pontosabban a vadonatúj ragasztópisztolyommal. Na meg saját magammal. Ugyanis azt gondoltam, hogy egy egyszerű, olcsó ragasztópisztoly bőven elég lesz nekem arra az évi 1-2 alkalomra, amikor kell. Mint kiderült, ennél sajnos sokkal magasabbak az elvárásaim. Konkrétan az, hogy működjön. Sajnos, a pisztoly szerény képességei nem tették lehetővé, hogy felolvassza tisztességesen a ragasztórudat, ill. ez az olvadt izét adagolni is lehessen. Na nem baj, a konyhai mindenes fiókban van pillanatragasztó is. Van hát! Csak éppen beszáradva.
Az elkeseredésemmel azonos mértékben erősödött bennem a dac is. Nekem angyal és bárány kell! Hiszen olyan kis csókos ajkakat festettem a körömlakk-ecsettel az angyaloknak! Azért valljuk be, nem kis mutatvány egy ilyen szerszámmal! A vigyorgó bárányomról nem is beszélve! Aki lábak nélkül úgy nézett ki, mint egy albínó sündisznó, legalábbis a párom szerint.
Végül ő volt az, aki a helyzetet és díszeket megmentette. Szíve úrhölgyéért csatára indult a ragasztó-sárkánnyal, melyet egy Technokol-karddal győzött le a dolgozószoba-rengetegben. Minden jó, ha a vége jó. Életre keltek a mogyorólényeim, és boldogan akasztgattam őket az ágakra. Elkészült az első karácsonyfánk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése