2011. június 23., csütörtök

Hollóének Hungarica a Visegrádi Palotajátékokon, 2009


A sötétedés után zajló visegrádi mulatozások mellett sem lehet elmenni, hiszen ilyenkor a harcok hevétől feltüzelt harcosok boros kupát ragadnak, majd az őrületes táncforgatagba vetik magukat. Természetesen autentikus zenére, melyet a vár-, palota- és mindenféle lovagi játékok sztárzenekara, a Hollóének Hungarica szolgáltat. A középkori dudák, dobok, furulyák, koboz, tekerőlant és minden kezük ügyébe akadó hangszerrel olyan rockkoncertet is megfejelő, dinamikus és vidám koncertet adtak most is, hogy a körülöttem álló kétkerék-pártiakban is egyszerre fogalmazódott meg a gondolat: de jó lenne rájuk bulizni motoros találkozón is!

















Visegrádi Palotajátékok, 2009


Anno Ebszőnybányáról mentünk át Visegrádra, Magyarország legnagyobb középkori fesztiváljára. Itt azt az 1335-ös visegrádi kongresszust idézik meg 23 éve, ahol a cseh, lengyel és magyar királyok hoztak olyan döntéseket, melyek hosszú időre döntettek Közép-Európa további sorsáról. A három nemzet lovagjain, harcosain és egyéb hagyományőrzőin kívül még Szlovákia, Olaszország, Ausztria, Németország, Spanyolország és Franciaország is képviseltette magát a lovagi játékokon. Mi belevetettük magunkat a vásári forgatagba is, ahol a kornak megfelelő ruházatot viselő emberek között időről időre ismerős arcok bukkantak fel. Néztük a fakupákat, szőrméket, kerámiákat árusító srácokat, majd leesett: motoros bulikon a szomszéd asztalnál szoktak ülni! A fesztiválon résztvevő két kovács is a vasparipák híve, és az sem véletlen, hogy az udvari bolond miért tud a szamarával is Mad Max-kört nyomni! A középkorban a germán harcos túlélve a csatát hazagyalogolt, ha nem tudott lestoppolni egy szekeret, de manapság hátára szíjazza a pajzsát és a szekercéjét, majd felülve a motorjára belemotorozik a naplementébe, miközben a szél kettéfújja a szakállát!













Meyke - kalocsai kollekció















2011. június 18., szombat

2011. június 14., kedd

Francis Jammes: A ház rózsával lenne teli

A ház rózsával lenne itt teli s dongó darázzsal.
Vecsernye szólna délután lassúdad kondulással;
a szőllőfürtök áttetsző kövek ilyenkor, s lassan
szundítanának benn az árnyékos lugasban.
Ó, hogy szerethetnélek itt. Tiéd e szív, merész
huszonnégy évem, gőgöm és egész
fehér rózsáktól illatos költészetem tiéd;
és mégsem ismerlek, hiába minden hát, nem élsz.
Mert azt tudom, ha élnél, vélem élnél,
velem lennél te itt, velem rejteznél ott a réten,
nevetve csókolnál, fölöttünk szőke méhek,
mellettünk hűs patak, s a lombok összeérnek.
A napfény hullna csak, hallgatnánk, hogy sziszegne,
mogyorócserje vetne apró árnyékot füledre,
s már nem nevetnénk, mert kimondhatatlan volna
szerelmünk, és a szánk némán egymásra forrna;
s érezném ajkaid pirossán, mily varázslat!
a rózsát, szőllők jóízét s mérgét a vad darázsnak.

Fordította: Radnóti Miklós

Szabó Dezső - Sárközi lány


Szabó Dezső 
(1888 - 1971)
Sárközi lány (1929 - sárközi viselet)
Girl from Sárköz (1929 - folk dress from Sárköz)
Via: Tolnaart
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...