2012. június 30., szombat

Magyarok Országos Gyűlése 2011, Kunszentmiklós-Bösztörpuszta

A Magyarok Országos Gyűlése hasonló, nemzeti öntudattól átitatott rendezvény, mint a Kurultaj, ill az Ősök Napja, de mivel ezzel kapcsolatban is ambivalensek az érzelmeim, maradnak a hangulatmorzsák fotók formájában.

Nyitra környéki népviselet


A barátnőm itt esett szerelembe ezzel a sujtásokkal díszített farmer zakóba

Jól van na, bejönnek a félmeztelen lovasok... :)

Tündérbogár néne harcol a modern technikával

Egyszer meg kell tanulnom készíteni egy ilyet!

Eladó sárközi szoknya

Medvemaszk

Néptáncosok nagyban és piciben

Zabálnivaló volt a legényke

Éjszaka egy fura zenekar játszott, akik a biciklikeréktől kezdve a pléhtáblákig mindent megszólaltattak

Történelmi életkép

Paraszting, bő gatya, baseball-sapka, ostorcsattogtatás kilóra...  a vásárban caplató, megereszkedett sámándobot  csapkodókat már nem is fotóztam...

Meseszép népi hímzések minden mennyiségben







Üdítő volt látni egy olyan hagyományőrzőt, akinél  nem rontotta az összképet egy sportcipő, vagy egy kínai  táska.

Szigorú tekintetű tündérke


Gyertek, játszunk könyvnyerőset!

A napokban kicsit rendezgettem a könyveim, amikor eszembe jutott, hogy van nekem egy könyvem, amiből véletlenül kettő is van. Ekkor döntöttem úgy, hogy az egyiket meghirdetem egy játék keretében, hátha más is megörül neki. Szóval, adott egy Magyar Nemzeti Múzeum által kiadott könyvecske, melyet Dr. Gerelyes Ibolya írt a török ékszerekről, és amit bárki megnyerhet. Feltétele, hogy vagy a Facebook-on feliratkoztok olvasónak, vagy itt a blogon lesztek követők. Amint összejön a 100 "tetszik", ill. blogkövető, kisorsolom a könyvet. A két adatot összeadom, így már most van 86 potenciális nyertes. :) Tehát "tetszik"-re vagy megosztásra fel!
Hogy egy kicsit csigázzalak benneteket, íme a könyv tartalomjegyzéke:
  • Az oszmán-török ötvösség a XVI-XVII. században 
  • Török ötvösök Magyarországon 
  • Magyarországi török ötvöstárgyak (övek, gyűrűk, turbándíszek-forgók, ékszerként viselt talizmánok, karkötő) 
  • Törökös-balkáni népi ékszerek (Balkáni leletegyüttesek, a Magyar Nemzeti Múzeum leletegyüttesei és egyedi ötvöstárgyai)




2012. június 26., kedd

2012. június 25., hétfő

Viking hímzés, avagy hogyan utáljuk meg Sleipnirt

Amikor megígértem T-nak, hogy kihímzem a viking csuklyája elejét, nem tudtam, hogy mit vállalok el. De ha én egyszer megígérek valamit... :) Akkor jól megszívatom magamat. Mert naná, hogy elszámoltam az időt. Érdemes lett volna az arcomat kamerázni, amikor néhány héttel később az alábbi beszélgetés elhangzott közöttünk: 
T.: Szerinted elkészül Wolinig*?
én: Simán. Mikor is indultok oda?
T.: Jövő hét szerdán.
én: **^&%^%^&%$^&$ (szintén szerda volt aznap...)

*egy hatalmas kora középkori fesztivál a lengyelországi Wolin szigetén, a Balti-tenger partján



Nagy nyelés, majd vad hajrázást helyeztem kilátásba. A kiindulási pont egy viking figura kihímzése volt, konkrétan Sleipnir, Odin nyolclábú lovának alakja, amellyel a skandináv mitológia szerint az föld és az ég között közlekedett. E nagyszerű lény megörökítésre került számos formában, ami számunkra lényeges, hogy viking rúnaköveken is. Egy ilyen ábrázolást kellett átültetni T. mellkasára, mégpedig hímzés formájában.


Az önszívatás második pontja maga az alap ruhadarab volt. Mert hogy ez a csuklya már készen volt, durva lópokrócból készült, ami vászonnal  bélelt alá a készítője. Még a vér is megfagyott bennem, amikor a kezembe nyomta T., hogy akkor őt kéne kihímezni. Esélytelen. Esetleg ha még maradt anyag, talán azt...


Persze, hogy maradt... Csak ép idegszálam nem nagyon. Mert megrajzoltam a minta sablonját, de a durván szött gyapjún semmilyen íróeszköz nyoma nem maradt meg... Az már teljesen lényegtelen mellékszál, hogy a láncöltés meg én korábban nem ismertük egymást. Mondanom sem kell, hogy mostanra már megváltozott a helyzet, a hosszú együttlét lényegesen intim közelsége hozott bennünket...
Kínok árán csak felvittem a minta körvonalát, onnantól már egymás kergették a hímzett sorok és az órák.
A nyolc lábbal kifejezetten küzdöttem, a végén már nagyon utáltam Sleipnirt a sok lábáért. Most komolyan, miért nem volt neki elég 4 láb, mint minden más rendes lónak? Szerintem még ebben is benne volt Loki** keze...
Kedden este 11kor vittem át T.-nak a csuklyát, másnap délben indult a busz Észak-Lengyelországba... :)


A használat során sajnos kiderült, hogy a hímzés itt-ott "lyukas" maradt, de ő már csak ilyen lyukas Sleipnir. A keretet képző kombinált pelenkaöltés utólag került fel, amivel egyből lebuktattam magam: szemre lőttem be az alap széleit. A nyavalyás lópokróc nem adta magát könnyen még ebben sem. de én akkor is kihímeztem. És akkor is utálom Sleipnir 8 lábát!

Odint és Sleipnir nevű nyolclábú lovát ábrázoló rúnakő a VIII-IX. századból, Tjängvide, Gotland szigete
Forrás

A svédországi Gotlandon talált Tjängvide rúnakő, szintén Sleipnir ábrázolással
Forrás

**gonosz, ravasz isten a skandináv mitológiában, a legenda szerint amikor az istenek az otthonukat (Walhalla) építtték, tanácsára a munkával megbíztak egy óriást, aki a munkáért cserébe feleségül kérte Freya istennőt, hozományaként pedig a napot és a holdat. Határidőkén a nyár elejét tűzték ki, ill. megszabták, hogy csak a lova segíthet neki. Az óriás jól haladt a munkával, és az égi górék beparáztak, hogy elveszítik Freyat és vele együtt a napot és a holdat. Számonkérték Lokit, aki úgy oldotta meg a ciki szituációt, hogy kanca formájában elcsábította az óriás csődörét, aki így bukta a határidőt. Ebből a lórandiból született egy szürke, nyolclábú csikó, aki Slepnir néven lett Odin leggyorsabb lova.

2012. június 21., csütörtök

Fa harangtorony, Nyírbátor

Vannak fotóim, amelyek néha csak úgy eltűnnek a süllyesztőben. Folyamatosan tervezem, hogy majd jól felrakom őket a valamelyik blogomba, aztán persze elfelejtem, mert addigra fotózok további ezreket. Így jártak a nyírbátori képeim is. Még 2008-ban motoroztam el oda a X. Rythm & blues és motoros fesztiválra, de egy műszaki probléma miatt a környék helyett a városban bóklásztam. Volt is miért, hiszen Nyírbátor Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik legszebb kisvárosa, nem mellesleg itt található az ország legnagyobb fából ácsolt haragtornya, valamint hazánk legjelentősebb késő gótikus egyházi épülete. Az utóbbiról majd később mutatok képeket, tényleg lenyűgöző.


Egy gyönyörű fából faragott székelykapun közelítettem meg a ma már református templomot, és a mellette álló haranglábat.


A kapuszárnyak tulipánjai




Báthory-címer a kapun


A faharangláb az írott források szerint 1640 körül épült, a maga 28 méterével a legmagasabb ilyen jellegű építmény.





A torony harangja a leghíresebb magyar harangokhoz tartozik. A harangon egy-egy evangélista található. Bethlen István és Péter öntette az eperjesi Wierd Györgyel 1640-ben.






Külön élvezet volt ezeken lépcsőknek nevezett valamiken közlekedni western csizmában... :)


A kilátásért meg kellett dolgozni rendesen




1548-ban a nyírbátori várban vendégeskedett Tinódi Lantos Sebestyén. E látogatásnak állít emléket Kiss István szobrászművész szobra.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...