2012. október 30., kedd

Autógumiból ottomán

Pénteken édesapámmal kerékcserét tervezünk, hátha akad egy ottomán készítésére alkalmas darab...



2012. október 25., csütörtök

Népi alsónemű a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből

Még szeptemberben posztoltam be a jövendőbeli "Kalocsa vidéki" babám első ruhadarabját, ami történetesen egy bugyogó lett. Már akkor írtam, hogy kétségeim vannak a ruhadarab autentikusságával kapcsolatban, amelyek baromira nem akartak múlni (igen, irigylésre méltóak a problémáim :)), így elkezdtem  kicsit kutatni a könyvtáramban és a neten. Mondanom sem kell, hogy semmit nem találtam azzal kapcsolatban, hogy a vidék népviseletének része lett volna a bugyogó, ill. alsónadrág. Ugyan Mira barátnőm nagymamája (tőle származik a baba, és viseletvarrással foglalkozott) varrt bugyogót a babáknak, bennem továbbra is megmaradt a gyanú, hogy ezt inkább a babagyár által előírt babamódi diktálta, mintsem a hagyomány. Biztos, ami biztos alapon azért körbenéztem a Néprajzi Múzeum virtuális műtárgygyűjteményében, amelyben az alábbi alsóneműket találtam. Szinte mindegyik modern, 20. századi, géppel varrt darab, és szinte biztos, hogy a polgári viseletből kerültek a múzeum gyűjteményébe, esetleg a népviseletet viselő hölgyemények kelengyés ládájába.
(Egyébként aki eladná a "Félre gatya, pendely" c. kiadványt (Néprajzi Múzeum katalógusa), kérem, gondoljon rám...)
 Képek és leírás forrása: Néprajzi Múzeum

 1. Alsónadrág (Hódmezővásárhely, Csongrád megye, 20. század elején készült) - Gyári gyolcsból géppel varrt. Derékpántba ritkán ráncolt. Nyitott ülepű, enyhén szűkített, térdig érő, hímzéssel szegett szárú. Köpperszalaggal kötődik.  

2. Női alsónadrág, bugyogó (Magyarország) - Gyári gyolcsból géppel varrt. Rövid szárú, két oldalán behasított, cérnagombbal záródik. Hátul a derékpánt egymásba bújtatható és gombolással szabályozható bőségű. A szárak végén szálvonásos hímzés.

3. Női alsónadrág, bugyogó (Kazár, Nógrád megye) - Gyári pamutvászonból kézzel és géppel varrt. Derék-, ülep és szárbetoldással. Korcában gumi. Szára alján hímzett szalag és gyári csipkeszegély.


4. Női alsónadrág, bugyogó (Mezőkövesd (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, gyűjtve 1952-ben) - Gyári gyolcsból géppel varrt. Hosszúszárú. Derekán és a fodros, gépi csipkés szárak aljának korcában gumit fűztek.

5. Női alsónadrág (Szakcs, Tolna megye, 19-20. század fordulóján készült) - Fehér gyolcsból géppel varrt. Széles derékpántba kissé ráncolt,nyitott ülepü, térdig érő, s ott enyhén szűkített.

2012. október 24., szerda

Faragott kobaktökök

Most, hogy mindenki töklámpást farag, én is hoztam Nektek faragott kobaktököket, mégpedig Dr. Hormay Mihály munkáit. Képek forrása: Dr. Hormay Mihály


Érdekessége ezeknek a tököknek, hogy bár ezeken a képeken mint dísztárgyak szerepelnek, az ember évszázadok óta munkára fogta. Sokféle elnevezése (kobaktök, kabaktök, butykos tök, nyakas tök, szívótök, sáritök, flaskatök) mellett számtalan módon használták is.


Természetesen ételként is elkészíthető zsenge korában, azonban edénytől kezdve a hangszerekig (több mint 60 féle hangszer készül a lopótökből) mindenre felhasználható.


Öblös formájából adódóan tárolóedényt, ivóedényt, csészéket készítettek belőle. Nem véletlen, hogy a kabaktökből készített italtartó edényeket zarándokkulacsnak nevezték, hiszen órákig hűvösen tartja a benne tárolt italt.


Nagyapáim is lopótökkel szívták ki a hordóból a bort, állítólag az első pálinkafőzők is kobaktökben tárolták a párlatokat. Amúgy tényleg elképesztő, hogy világszerte mi mindenre tudták használni. Az angolok pipát faragnak belőle, a gyagyás (hímnemű) pápuák nemes egyszerűséggel a férfiasságukra húzzák, némi optikai tunningot remélve így. Aki nem hiszi, járjon (na jó, olvasson) utána.




Naná, hogy idén én is ültettem kobaktököt, de rá kellett jönnöm, hogy nem véletlenül írják, hogy Szent György-nap előtt kell elültetni, mert körülbelül októberre érik be. Én kicsit későn tudtam magot venni, amiből ráadásul csak két növényke kelt ki. Állítottunk neki ágakból támaszt, hogy egyenletesen tudjon érni, de a sok hűhó vége az lett, hogy a kb. 30 pici tökből 2 maradt meg, mert a többit megrágta valami lény. Egyetlen növényünknek sem drukkoltam ennyire, kis híjján rosszul lettem, amikor megláttam, hogy mi történt. Igy most két tököcske szárad a szüleim száraz és meleg pincéjében, én meg epekedve várom, hogy kiszáradjanak.

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint leszedése után néhány hétre – néha tavaszig – a füstre akasztották, hogy később a szú bele ne essék, a héja megkeményedjék és barna-piros színt kapjon. Amikor levették a füstről, a kocsánál kifúrták, vagy tüzes dróttal lyukat égettek rajta és a magot kirázták belole. Összeszáradt belét a tök belsejében pörgetett vesszovel szedték ki, ezután vizet öntöttek bele, hogy a még benne maradt részek leázzanak. Az így elkészített kobak egynémelyikét finom vésett díszítéssel, karcolással, ritkábban spanyolozással díszítették. A díszítményeket vagy azok közeit sósavval – mint a szarut is – az alapszínnél sötétebbre színezték. Végül fadugót faragtak bele. A kész kobakot zsineggel, szíjjal, néha vesszővel a tarisznyához csatolva hordták.
Szabó István ostorkészítő és népi iparművész az inda helyén meg fúrja, a magot kiszórja belőle, a hártyát kikaparja és méhviasszal kiöblíti, a maradékot kiborítja belőle.



A wikipédia szerint az érett termés alacsony hőmérsékleten vagy magas páratartalom mellett könnyen megpenészedik. Ezt megelőzendő kaparják le az epidermiszt óvatosan. Minél gyorsabban szárad ki a termés, annál kevésbé változik meg a színe. A száradás alatti penészedést előzik meg egy 3%-os hiperolos vizes lemosással. A külső felület esetleges szennyeződéseit, barnás foltjait finomabb csiszolópapírral csiszolják le. Ezután egy bórax és víz keverékével (1:3) való lemosás őrzi meg a színeket. Van, aki vízben oldható viasszal dörzsöli be. Van aki a vonalakba színezett méhviaszt, tust, pörkölt diófa faporát, faggyúval kevert kormot dörzsöl, hogy a kontraszthatást fokozza.A díszítéseket karcolással, spanyolozással, véséssel vagy metszéssel viszik fel a tökökre.  A lopótököt ezután, még nedves állapotban, gyorsan letörlik egy ruhával, így a tus és a korom a kivésett vonalakba beivódik, a többi részen azonban megmarad a lopótök eredeti színe.
Hawaii-on manapság vastagra főzött kávét töltenek a lopótökbe, ezzel helyettesítik a korábban a fák kérgéből készített festéket. A tök legkülső héját a világosnak szánt helyeken lehúzzák, itt a hegesedés folytán nem párologtat tovább a tök, a többi helyen azonban három hétig gyülemlik fel a felszín alatt a felszívott festék. A külső felületet óvatosan lekaparva teszik láthatóvá a sötét mintát. Mivel ehhez az eljáráshoz élő, lélegző termés kell, a tököket akkor szedik le, amikor azok még zöld színűek, de a száruk már barnulni kezd. A lopótököt elsősorban égetéssel és faragással szokták díszíteni, de az is előfordul, hogy a növekvő termést kötözéssel kényszerítik arra, hogy a készítendő szerszám vagy ékszer formáját fölvegye.


A saját tököcskéimből még bármi lehet, legrosszabb esetben a komposztáló fog neki örülni. Akkor majd ültetek jövőre is.

2012. október 16., kedd

Véletlen, ami nem véletlen ruha

Ha valami újra és újra elénk bukkan, az akar valamit tőlünk, ugye? Itt van például ez a ruha. Tavaly májusban már egyszer belelkesedtem egy hasonló ruha láttán, és most újra itt van. Most is fehér, ami nem annyira az én színem, de most is nagyon szép a válla, és most is azt érzem, hogy nekem kell egy ilyen ruha. Csak fogyjanak már el az elkezdett kézimunkáim...
Forrás: Marchesa

2012. október 12., péntek

Kémény-kert

Tudom, hogy már nagyon ősz van, de ezt a vadul zöldellő kertet még muszáj megmutatnom. Képzeljétek csak el, hogy sétáltok Csudapest szívében egy forgalmas úton, körülöttetek zaj, por, tömeg, száguldó vagy éppen araszoló autók. Benn az udvarban meg csiripelnek madarak és érik a japán körte. Pontosabban a tetőn, ill. a legfelső emeleten. Mert volt ott egy ronda, kopár lépcsőjárda. Aztán jött a virágokat szerető házigazda (aki nem mellesleg Zsuzsi barátnőm édesapja), és most mindent zöld levél és virág borít. Mert egy belvárosi lakás is állhat a paradicsom közepén.








2012. október 11., csütörtök

Az új konyhai edényfogóim

Az úgy volt, hogy lomtalanítottunk a nagyszüleim házában, amikor a kezembe akadt egy nyári ruhácska, amelyet valamelyik nagynéném viselhetett lánykorában. Egyből meg is interjúvoltam őket egy "ugyenekemadod"-vigyorral, és naná, hogy az enyém lett. Nem mintha én még viselni tudtam volna, viszont tetszett a kicsit vastagabb,sötékkék alapon apró piros, rúzsaszíny, sárga virágokkal teleszórt anyag. DE majd jó lesz valamire. Szétfejtettem, forgattam, hajtogattam, gondolkodtam, hogy mi legyen belőle. Első ötlet egy táska volt, de aztán nyögve-nyelve bevallottam magamnak, hogy elég táskám van. Viszont sikerült kiégetnem a konyhai edényfogóimat a gáztűzhely égető áldásainak köszönhetően.


A vastag anyag adta magát. Bélésnek beáldoztam egy ajándék konyharuhát, ami igazából mindenre jó volt, csak éppen konyharuhának nem. Egyedül a vatelin igényelt komoly anyagi befektetést, párszáz forintért vettem vagy 30 centit.

Szabásmintának a régi kesztyűt használtam fel, kifordítva gyorsan körberajzoltam, és már lehetett is szabni.




Gondosan összetűztem, majd elkeztem varrni. Kézzel. Egyrészt szeretek kézzel varrni, másrészt attól tartottam, hogy a velem egyidős keletnémet varrógépem nem bírja elvarrni. Na meg nem is volt kedvem előszedni a varrógépet. Mire megvarrtam a két kesztyűt, kicsit lelohadt a lelkesedésem. Igy történhetett meg az, hogy már a végén nem a saját anyagukkal szegtem be. Sárga szalagból kaptak egy-egy fülecskét, én meg egy mély sóhajjal nyugtáztam, hogy újabb tételt húzhatok ki a végtelen hosszúságú kreatív balancslistámból.



2012. október 5., péntek

Kalocsai mintás autó meg miegymás

Ha már mutattam Nektek népi motívumos motoros bukósisakot, akkor muszáj megmutatnom ezt a két autót is. Őket is motoros/autós kiállításon fotóztam, és komolyan nem tudom eldönteni, hogy ezek szépek vagy giccsesek. Őszintén szólva én az utóbbira hajlok, de én kalocsai minta tekintetében pikírt vagyok.




A második autó nem kalocsai mintás, itt valószínűleg egy régi függönyt használtak sablonnak. Ha mindenképpen választanom kéne a kettő közül, azt hiszem nem kérdés, hogy az utóbbi nyerne.

2012. október 3., szerda

Népi, vagymi magyaros bukósisak

Régi képeim között turkáltam, és erre a 2009-es fotóra bukkantam, valamelyik motorkiállításon fotóztam. Akkoriban még nagyon nem dúlt a kalocsai/matyó trend, Mike Tamás airbrush-művész egyfajta művészeti fricskaként a saját bukósisakját díszítette a lassan népművészeti klisévé érő matyó virágokkal, Népmesés matyó madárkával, és a régi falvédőket idéző dizájnnal.



2012. október 2., kedd

Kitűző leveleki keresztszemes mintával

Egy ideje csak halmozódnak a félig kész kézimunkáim, úgyhogy elhatároztam, hogy addig nem kezdek újba, amíg legalább egy részét nem szóróm ki a várakozóknak. Különben is zavar már, hogy a lakás különbőző pontjain megkezdett hímzések, félig kiszabott textilek, szabásminták mutogatnak rám rosszallóan, másrészt alapvetően szeretem befejezni a dolgaimat. Az már egy másik kérdés, hogy mennyi idő után... Sajnos rossz szokásom szerint ezer dologgal foglalkozom egyszerre, ezért ha valami megakaszt az egyik dolognál (hiányzó nyersanyag, elrontott részlet, elpakolt varrógép), máris parkolóra kerül a téma, és pörgetem a többi dolgaim.


Az egyik ilyen áldozat egy keresztszemes munka volt, amit fülbevalónak terveztem, de az eredeti terveimet módosította az, hogy nagyobb lyukú panama miatt az elképzeltnél nagyobb lett a leveleki párnamintából kivágott virág (Levelek egy nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében). Eltartott, amíg döntöttem a "feleslegesen" kihímzett minta sorsáról, de hát egy jó döntéshez idő kell. Egy sorsfordítóhoz meg pláne. Mégis csak egy féltenyérnyi hímzett textilről van szó, nem lehet kapkodva határozni a további életéről... :) Szóval komoly és hosszadalmas töprengés után tartalmas életutat választottam neki: kitűző (bross) lesz édesanyámnak és nekem. Mondanom sem kell, hogy már hetekkel ezelőtt jött az ötlet. Viszont tegnap végre felkerült a filc a hátuljára merevítésnek, így már késznek is nyilváníthattam.



2012. október 1., hétfő

Útközben, útszélen

Még nyáron, Észak-Lengyelországból hazafelé, valahol Németországban álltunk meg pihenni. Autópálya, végtelen hosszúságú szürke betonkígyó, szélén magas töltés természetes zajfogóként. Igen, muszáj volt felmászni. Fentről "csak" ez volt a látvány...









Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...