Egy ideje csak halmozódnak a félig kész kézimunkáim, úgyhogy elhatároztam, hogy addig nem kezdek újba, amíg legalább egy részét nem szóróm ki a várakozóknak. Különben is zavar már, hogy a lakás különbőző pontjain megkezdett hímzések, félig kiszabott textilek, szabásminták mutogatnak rám rosszallóan, másrészt alapvetően szeretem befejezni a dolgaimat. Az már egy másik kérdés, hogy mennyi idő után... Sajnos rossz szokásom szerint ezer dologgal foglalkozom egyszerre, ezért ha valami megakaszt az egyik dolognál (hiányzó nyersanyag, elrontott részlet, elpakolt varrógép), máris parkolóra kerül a téma, és pörgetem a többi dolgaim.
Az egyik ilyen áldozat egy keresztszemes munka volt, amit fülbevalónak terveztem, de az eredeti terveimet módosította az, hogy nagyobb lyukú panama miatt az elképzeltnél nagyobb lett a leveleki párnamintából kivágott virág (Levelek egy nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében). Eltartott, amíg döntöttem a "feleslegesen" kihímzett minta sorsáról, de hát egy jó döntéshez idő kell. Egy sorsfordítóhoz meg pláne. Mégis csak egy féltenyérnyi hímzett textilről van szó, nem lehet kapkodva határozni a további életéről... :) Szóval komoly és hosszadalmas töprengés után tartalmas életutat választottam neki: kitűző (bross) lesz édesanyámnak és nekem. Mondanom sem kell, hogy már hetekkel ezelőtt jött az ötlet. Viszont tegnap végre felkerült a filc a hátuljára merevítésnek, így már késznek is nyilváníthattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése