Az úgy volt, hogy lomtalanítottunk a nagyszüleim házában, amikor a kezembe akadt egy nyári ruhácska, amelyet valamelyik nagynéném viselhetett lánykorában. Egyből meg is interjúvoltam őket egy "ugyenekemadod"-vigyorral, és naná, hogy az enyém lett. Nem mintha én még viselni tudtam volna, viszont tetszett a kicsit vastagabb,sötékkék alapon apró piros, rúzsaszíny, sárga virágokkal teleszórt anyag. DE majd jó lesz valamire. Szétfejtettem, forgattam, hajtogattam, gondolkodtam, hogy mi legyen belőle. Első ötlet egy táska volt, de aztán nyögve-nyelve bevallottam magamnak, hogy elég táskám van. Viszont sikerült kiégetnem a konyhai edényfogóimat a gáztűzhely égető áldásainak köszönhetően.
A vastag anyag adta magát. Bélésnek beáldoztam egy ajándék konyharuhát, ami igazából mindenre jó volt, csak éppen konyharuhának nem. Egyedül a vatelin igényelt komoly anyagi befektetést, párszáz forintért vettem vagy 30 centit.
Szabásmintának a régi kesztyűt használtam fel, kifordítva gyorsan körberajzoltam, és már lehetett is szabni.
Ügyes voltál,s ezekből sohasem elég!
VálaszTörlésKöszönöm a dícséretet, úgy néz ki, hogy tényleg meg lehet vele fogni az edényt. Sajnos tényleg fogyóeszköz.
VálaszTörlés