Faragott kobaktökök

Most, hogy mindenki töklámpást farag, én is hoztam Nektek faragott kobaktököket, mégpedig Dr. Hormay Mihály munkáit. Képek forrása: Dr. Hormay Mihály

Érdekessége ezeknek a tököknek, hogy bár ezeken a képeken mint dísztárgyak szerepelnek, az ember évszázadok óta munkára fogta. Sokféle elnevezése (kobaktök, kabaktök, butykos tök, nyakas tök, szívótök, sáritök, flaskatök) mellett számtalan módon használták is.

Természetesen ételként is elkészíthető zsenge korában, azonban edénytől kezdve a hangszerekig (több mint 60 féle hangszer készül a lopótökből) mindenre felhasználható.

Öblös formájából adódóan tárolóedényt, ivóedényt, csészéket készítettek belőle. Nem véletlen, hogy a kabaktökből készített italtartó edényeket zarándokkulacsnak nevezték, hiszen órákig hűvösen tartja a benne tárolt italt.

Nagyapáim is lopótökkel szívták ki a hordóból a bort, állítólag az első pálinkafőzők is kobaktökben tárolták a párlatokat. Amúgy tényleg elképesztő, hogy világszerte mi mindenre tudták használni. Az angolok pipát faragnak belőle, a gyagyás (hímnemű) pápuák nemes egyszerűséggel a férfiasságukra húzzák, némi optikai tunningot remélve így. Aki nem hiszi, járjon (na jó, olvasson) utána.

Naná, hogy idén én is ültettem kobaktököt, de rá kellett jönnöm, hogy nem véletlenül írják, hogy Szent György-nap előtt kell elültetni, mert körülbelül októberre érik be. Én kicsit későn tudtam magot venni, amiből ráadásul csak két növényke kelt ki. Állítottunk neki ágakból támaszt, hogy egyenletesen tudjon érni, de a sok hűhó vége az lett, hogy a kb. 30 pici tökből 2 maradt meg, mert a többit megrágta valami lény. Egyetlen növényünknek sem drukkoltam ennyire, kis híjján rosszul lettem, amikor megláttam, hogy mi történt. Igy most két tököcske szárad a szüleim száraz és meleg pincéjében, én meg epekedve várom, hogy kiszáradjanak.

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint leszedése után néhány hétre – néha tavaszig – a füstre akasztották, hogy később a szú bele ne essék, a héja megkeményedjék és barna-piros színt kapjon. Amikor levették a füstről, a kocsánál kifúrták, vagy tüzes dróttal lyukat égettek rajta és a magot kirázták belole. Összeszáradt belét a tök belsejében pörgetett vesszovel szedték ki, ezután vizet öntöttek bele, hogy a még benne maradt részek leázzanak. Az így elkészített kobak egynémelyikét finom vésett díszítéssel, karcolással, ritkábban spanyolozással díszítették. A díszítményeket vagy azok közeit sósavval – mint a szarut is – az alapszínnél sötétebbre színezték. Végül fadugót faragtak bele. A kész kobakot zsineggel, szíjjal, néha vesszővel a tarisznyához csatolva hordták.
Szabó István ostorkészítő és népi iparművész az inda helyén meg fúrja, a magot kiszórja belőle, a hártyát kikaparja és méhviasszal kiöblíti, a maradékot kiborítja belőle.

A wikipédia szerint az érett termés alacsony hőmérsékleten vagy magas páratartalom mellett könnyen megpenészedik. Ezt megelőzendő kaparják le az epidermiszt óvatosan. Minél gyorsabban szárad ki a termés, annál kevésbé változik meg a színe. A száradás alatti penészedést előzik meg egy 3%-os hiperolos vizes lemosással. A külső felület esetleges szennyeződéseit, barnás foltjait finomabb csiszolópapírral csiszolják le. Ezután egy bórax és víz keverékével (1:3) való lemosás őrzi meg a színeket. Van, aki vízben oldható viasszal dörzsöli be. Van aki a vonalakba színezett méhviaszt, tust, pörkölt diófa faporát, faggyúval kevert kormot dörzsöl, hogy a kontraszthatást fokozza.A díszítéseket karcolással, spanyolozással, véséssel vagy metszéssel viszik fel a tökökre.  A lopótököt ezután, még nedves állapotban, gyorsan letörlik egy ruhával, így a tus és a korom a kivésett vonalakba beivódik, a többi részen azonban megmarad a lopótök eredeti színe.
Hawaii-on manapság vastagra főzött kávét töltenek a lopótökbe, ezzel helyettesítik a korábban a fák kérgéből készített festéket. A tök legkülső héját a világosnak szánt helyeken lehúzzák, itt a hegesedés folytán nem párologtat tovább a tök, a többi helyen azonban három hétig gyülemlik fel a felszín alatt a felszívott festék. A külső felületet óvatosan lekaparva teszik láthatóvá a sötét mintát. Mivel ehhez az eljáráshoz élő, lélegző termés kell, a tököket akkor szedik le, amikor azok még zöld színűek, de a száruk már barnulni kezd. A lopótököt elsősorban égetéssel és faragással szokták díszíteni, de az is előfordul, hogy a növekvő termést kötözéssel kényszerítik arra, hogy a készítendő szerszám vagy ékszer formáját fölvegye.

A saját tököcskéimből még bármi lehet, legrosszabb esetben a komposztáló fog neki örülni. Akkor majd ültetek jövőre is.