2013. március 29., péntek

Őszi divat tavaszra

Tudom, hogy tavasszal mindenki barackfának képzeli magát, és pasztellszínekbe öltözik, de én szeretem a sötét színeket, és hideg is van. Ráadásul kell egy ruha egy jövő heti esküvőre, és baj van...
Tervező: Andrew Gn
 








2013. március 28., csütörtök

Szerb húsvéti tojások Torontál megyéből

Tudjátok hogyan jár az, aki térdműtét (= két hét fekvés) után egyből túlórázásba kezd? Úgy, hogy a lakás a feje tetején áll, idén még egyetlen tojást sem festett, közben azon morfordírozik, hogy vajon mi értelme van magát túlvállalni, mert amúgy a 3 napos családlátogatás mellett el kéne szökni az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásárra is, legalább vásárt nézni, ha már táncolni még nem bír. Egyébként a Néprajzi Múzeumban nagyon jó az észt kiállítás, bár baromi fájdalmas friss sebbel.

























Olvasnivaló: Tarsolylemezek a Felső-Tisza-vidékről

Tarsolylemezek a Felső-Tisza-vidékről
 
A Felső-Tisza-vidékről előkerült tarsolylemezek története: Eperjeske, Kenézlő, Rakamaz, Szolyva, Tiszabezdéd, Tiszaeszlár és Tuzsér.
 
Összefoglaló a Jósa András Múzeum honlapján.

2013. március 27., szerda

A harmadik kéz - újrahasznosított divat Kínából

"Ez elment vadászni, ez lelőtte..." kezdetű mondóka jutott eszembe, amikor megláttam Momo Wang kollekcióját, hiszen nála is hasonló zajlott le: valaki viselte, majd eladta, ő megvette egy kínai piacon, majd elkészítette a képen látható ruhákat, hogy végül bárki megvehesse. A hangulatos fotókat Shuwei Liu készítette egy aprócska hegyi faluban.
Forrás: Momo Wang
Fotó: Shuwei Liu
 
 






2013. március 1., péntek

Öngyógyítás textilkórból - 4. rész

Ha jól emlékszem, pont a zöld gyapjú szoknyámhoz kerestem szabásmintát, amikor az egyik Burdában megláttam a rókás sálat. Heves szívdobogás, és tudtam: egy ilyen nélkül nem élet az élet. Még akkor sem, ha nem vagyok egy nagy sálrajongó.


Na de rókás! És én szeretem a rókákat. Hitványság, nem hitványság, szőrme formájában is. Magyarázkodhatnék, hogy ez a hagyományőrzőség miatt van, és a X. század környékén nem sűrűn viseltek műszőrmét, de az igazság az, hogy mióta megörököltem Szelídítőm nagymamájától egy ezüstróka kucsma/sál kombót, azóta tudom, hogy nagyon finom a szőrméjük. Különben sem szeretem a képmutatást.


Na de vissza a textilből varrt rókához. Aki ott terpeszkedett a képen, és engem akart. Vagyis én őt. Ráadásul ott volt az a darabka szürke bolyhos anyag, amely egy korábbi projekt áldozataként jó ideje várt javuló sorsára az egyik textiles dobozban.


Azon a hétvégén, amikor elkezdtem kirajzolni a tervezett blúzaim szabásmintáit, hirtelen felindulásból megszerkesztettem a testét is, mert a Burda nagyvonalúan csak egy négyzetrácson ábrázolt sémát adott csak közre. Na meg a fejét, amely viszont elejétől fogva nem tetszett. Addig-addig nézegettem ezüstróka fotókat, amíg fogtam a cerkámat, és új "arcot" terveztem Róka Rézinek.


Nekem hiányzott róla a fekete "rókacsizmácska", na meg a fekete farokvég. A fejecskére is került fekete, a szemkörnyék és a fülek feketesége valahogy karakteresebbé változtatta. Az otthoni textilhegy aljából került elő a fekete bébiplüss, amely jól passzol a puha, bolyhos szürke textilhez.


Az már egy másik dolog, hgy valamiért nem lett szimmetrikus a dolog, de már kezdek beletörödni: kreativitásom keresztfája a csáléfejű, csúnyácska plüssállatok.


De legalább gyakorolhattam a rejtett öltést, amire igazából a bébiplüss kényszerített, de nagyon csúnya volt rajta a sima öltés, bármennyire is apró öltésekkel dolgoztam. Végül felragasztottam a fehér és naracssárga filcből kivágott szemeket, és meg is jött a tavasz, hogy ne lehessen hordani. :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...