... avagy nyuszi ül a műszőrben!
Elképesztő, hogy milyen lassan haladok ezzel a textilkórosdival... Ahhoz képest, hogy az elsődleges cél 3 szoknya átalakítása volt blúzzá, most mégis azok a darabok készülnek el, melyeket csak úgy, textilkupac-fogyasztás céljából kezdtem el varrni. Az első befutó egy kis nyuszi lett a rókás sál maradékaiból (beszámoló hamarosan). Szegény többszörösen hátrányos helyzetbe került, mert egyrészt még sosem készítettem hasonló játékot, másrészt rajta próbáltam ki először a száröltést is.
Mivel lopott percekben készült, ezért kézzel varrtam össze, viszont elkövettem azt a hibát, hogy a lábacskái között hagytam a kifordító rést. Naná, hogy nem volt egyszerű összevarrni. Ahelyett, hogy hagytam volna a fenébe (hiszen játszásiból készült), felszívtam magam, és szétfejtettem az egészet.
Ekkor jött a felismerés: kezdek túl jól varrni kézzel. Alig bírtam szétfejteni, olyan szorosak voltak az öltések. A bolyhos, gyapjúra hajazó textil sem könnyítette meg a dolgom, de győztem! Viszont már nem volt kedvem újra kézzel összevarrni, így előszedtem édesanyám varrógépét. Ti tudtátok, hogy baromi nehéz apró íveket varrni vastag anyagon, géppel? Most már én is tudom...
Arról nem beszélve, hogy csúnya is lett. De most az egyszer így jártunk. Mármint a nyuszi meg én. Szelídítőm édes volt, csak ennyit mondott megpillantva a nyulat: "Kicsit nehéz eldönteni, hogy melyik a füle és melyik a feneke, de aranyos!" :D
S egy szelídítőnek mindig igaza van! Nekem az arca jön be.
VálaszTörlésÉn is igazat adok a szelídítőnek, mintha erőteljesebb lenne a füle, mint a lába, de azért ez egy nagyon egyedi, és bájos rágcsáló :)))
VálaszTörlés