Mióta csak elkezdtem varrni gyerekkoromban, azóta megrögzött textilgyűjtő vagyok. Ezzel persze nem lenne gond, ha ugyanolyan tempóban tudnék varrni, mint amilyen tempóban gondoskodom arról, hogy a lakásunk több pontján kisebb-nagyobb textilhalom alakuljon ki. Ráadásul a régi ruháimat sem szívesen dobom ki, ők a szüleim lakásában várják jobb sorsukat. Életem végéig tárolnám őket, pláne azokat, amiket édesanyámmal varrtunk, vagy a kedvencem volt.
Olykor bevallom magamnak sajgó szívvel, hogy ez tarthatatlan, és tettek következnek. Múltkor több napot a szüleimnél töltöttünk, ezért megkeményítettem a szívem: átválogattam a középiskolában/egyetemen hordott ruháimat. Hát, ennél kevés frusztrálóbb dolgot csinálhattam volna... Enyhén szólva sokkolt a szembesülés, hogy az anno viselt szoknyáim max. az egyik combomra jönnek rá, nehogy a derekamra vagy a csípőmre... Hogy csillapítsam a bennem dúló érzelmi vihart, (egyenlőre) kiválogattam azokat, melyek még talán átalakíthatóak:
1. jelölt egy téli olajzöld gyapjúszoknya, alábélelve szintén olajzöld bélésselyemmel. Már szétfejtve, kivasalva várja, hogy befejezzem a megkezdett varrásaimat. Hamarosan megmutatom, hogy mi készül belőle.
2. jelölt egy könnyű, gézszerű viszkózból készült, derékban húzott, elöl végiggombolt nyári szoknya. Pillatnyilag őt alakítom át blúzzá. Képek hamarosan...
3. jelölt pedig egy fekete zsorzsett szoknya. Na, belőle lesz az bizonyos denevérujjú blúz, ha végre megálmodom, hogy milyen szabással.
Kíváncsian várom a végeredményt :-)! (Tegnap nekem is sikerült szembesülnöm egy még a suliban használt "vizsgázós" szoknyámmal - hát nem volt túl felemelő...)
VálaszTörlésNincs valami tárolóhelyiség a családban? Egyik könyvtárosunknak aközségházán volt egy szobája, mik voltak ott!!!!
VálaszTörlésKála, hát még én! :D Pillanatnyilag a nappalink vastagon borítva textilekkel és szabásmintákkal...
VálaszTörlésHoldgyöngy, a nagyszüleim házában lenne rá hely, de igyekszem korlátozni a gyűjtögető életmódomat. A szüleimnek szerintem bőven elég, hogy a hálószobai ágyneműtartó is a babáimmal és a plüssjátékainkkal van tele...:)
VálaszTörlésHú, én is nagy gyűjtögető vagyok, érzelmi szálak fűznek a ruháimhoz (ezt viseltem, mikor először csókolt meg az udvarlóm, ez meg akkor volt rajtam, mikor már terhes voltam a legnagyobb gyerekkel). De mostanában megkeményítem a szívem, nem hagyhatom, hogy a tárgyak uraljanak engem, és ne én a tárgyakat! A használható darabokat én is átalakítom, vagy ha nem tudom, akkor megszövöm, így nem kell kidobni, de mégsincs útban.
VálaszTörlésErzsi