2012. március 28., szerda

Magyar népi motívumok kortárs porcelánon

Ismeritek a modern magyar porcelán/kerámia művészetet? Bevallom, én csak hellyel-közzel, pedig elég komoly hagyományai vannak a magyar porcelángyártásnak, és én is gyűjtögettem a magyar porcelánok bizonyos típusait. Herendi, Zsolnay, Hollóházi vagy Draschen porcelán étkészlet, esetleg nipp a legtöbb háztartásba vagy vitrinszekrénybe bejutott, de manapság szerintem nem sok kortárs kerámiaművészt vagy porcelántervezőt ismerünk. Én a napokban bukkantam Boldizsár Zsuzsa műveire, aki a Herendi és Hollóházi porcelánmanufaktúráknak is tervezett, ill. számos komoly ösztöndíjat söpört be. Nálam természetesen azért lett nyerő, mert ugyan az ő tervei is a magyar népi motívumokon alapulnak, de mégis eltudott szakadni az elcsépelt, álkalocsai "magyaros" díszítéstől, és bátran fordult a magyar motívumkincs kevésbé sztárolt képviselői felé, legyen szó akár kereszthímzéses motívumokról Tardról vagy Bogdándról, vagy mézeskalács ütőfákról.
Képek: Boldizsár Zsuzsa


Tardi keresztszemes hímzés mintája egy vászonkötényről


Mezőkövesdi matyó motívumok vonalakban és domborítva



Rátétes és hímzett motívum egy XIX. századi szentgáli cifraszűrről


Selmecbányai mézeskalács ütőfájáról származó babamotívum


Pásztor motívum egy spanyolozott tükrösről, melyet Király Zsiga, egy dunántúli juhász készített a XIX. században


Erdélyi keresztszemes hímzés motívuma, mely pávákkal körülvett életfát ábrázol


Pávát ábrázoló keresztszemes minta a szilágy megyei Bogdándból 

2012. március 27., kedd

Saláta Sára

Hétvégén a nagyszüleim kertjében szorgoskodtam, és miközben közelharcot vívtam a hantokkal és szófogadatlan fűcsomókkal, eszembe jutott Saláta Sára, a büszke salátakislány. Ezt az édes verses mesét L. Fitter Vilma írta, a tüneményes grafikák pedig Vida Mária munkái.
Képek forrása: itt.


Saláta Sára
elment a vásárba
idres-bodros, fidres-fodros
zöld selyem szoknyába.

Vele ment, vele ment
zámolyi szekéren
Retek Peti, Répa Rozi,
Cékla Cilikével,

Uborka Borka
meg a Bálint Alma,
Kukorica Katica,
Petrezselyem Panna.


Hogy odaértek,
le is telepedtek,
jó Burgonya Boldizsárnak
jónapot köszöntek.

Agárdi szekéren
most döcög be éppen
zöld pocakos Dinnye bácsi
a háza népével.

Kel Kelemen, Sós Jóska,
Parja Pál is ott van,
Körte úrfik mosolyognak
katonás sorokban.

Paradicsom Piroskát
Tök Tóni kíséri,
itt jön Borsó Bözsike
és Paszternák Trézsi.

Szilva Száli kék ruhában,
Birs Biri sárgában
kínálkozik egyre-másra
a hetivásárban.

Velük a sok kofa néni,
A szíves szót ingyen méri:
- Jó napot! – Jó napot! –
- Komámasszony mit hozott?

- Répát, babot, tököt, lencsét…
- Adjon Isten jó szerencsét…
- Adjon Isten magának is minden jót:
ezüstpénzes, aranypénzes vásárlót!

Egy nagysága itt jön már is,
zsebében a bugyelláris:
- Kofa néni, megveszem a portékáját,
de csak akkor, ha nem tartja ki az árát!
- Ó, galambom, dehogy drága…
Egy fillérért pengő ára!

Van itt mindenféle jó,
úri konyhára való!
Főzelékek kínálkoznak,
Friss gyümölcsök mosolyognak:

- Engem vegyen, ténsasszony!
- Mibelőlük válasszon!
Zöldségek is egyre hívják:
- Töltse meg a kosárkáját!

Csak az egy Saláta Sára
dinnyeg-dünnyög egymagába.
Erre fordul, arra fordul,
A vevőre zordan mordul:

- Enyje kérem, de goromba!
Összegyűri, összenyomja
fidres-fodros szép ruhámat,
dudos selyem szoknyácskámat!

- Adta kényes portékája,
begyeskedő salátája!
Lám, az orrát de felvágta…
Hadd hallom hát, mi az ára?

- Hallja lelkem ténsasszony,
nézzen szét a piacon,
Nincs szebb, mint Saláta Sára!
Pengő az urolsó ára!

- Hahaha! Hahaha!
No, ez aztán megadta!
Egy pengős saláta?
Öregapám se látta!

- Nevessetek, bánom is én,
fittyet hányok rája:
Majd megadja az egy pengőt
a király szakácsa!

- Hahaha! Hahaha!
Ó, te balga Sára!
Lesheted, hogy érted jöjjön
a király szakácsa!

Estig is itt ülhetsz
magad a vásárba
Egy pengőt - hahaha -
ki ad salátára?

Pereg a szó, peng a pénz a hetivásáron,
minden zöldség elkelt már ilyen-olyan áron.
Elvitték a burgonyát,
almát, babot, céklát,

zöld uborkát, sárga borsót,
gyönge kerékrépát.
Kukorica Katicát nagy szekérre rakták,
Dinnye Danit Debrecenbe autón szállították.

Elkelt a jó Kel Kelemen
öt fillérért párba,
Tök Tóninak, Paraj Pálnak
is akadt gazdája.

Birs Birkét, Szilva Szálit
a bíróné kérte,
méltóságák alkudoztak
Retek Petikére.

Barack Bercit egy szakács
nagy pénzen kereste,
Murok Miskát, Mák Mariskát
autón vitték Pestre.

Paradicsom Piroskát
Vékaszámra hordták…
A piacot egy-kettőre
kitakarították.

- Ténsasszonykám, szép nagysága,
tegyen be a kosárba!
Vigyenek el, jó emberek,
akár ingyen is elmegyek…

Nem bánom már, akárhova:
nagy konyhába, kis kunyhóba,
ecetbe vagy olajba,
berántva vagy habarva,

vagy akár egy rongyos zsákba
kis kacsáknak vacsorára! –
De hiába kínálkozik,
egy vevő sem találkozik:

- Nem kellesz te kényes Sára,
se délre, se vacsorára,
pengőért se, fillérért se,
még egy lyukas garasért se!

Késő van már, délre jár már,
fogy a nép a piacon,
bevásált már Julcsa, Borcsa,
ifiasszony, kisasszony.

Minden elkelt illő árba,
ki egyenkint, ki meg párba.
…Csak ki maradt ott magába
fidres-fodros zöld szoknyába?

A Saláta Sára!

Bezzeg, most már szánná-bánná,
a fejét is falba vágná…
Kínálkozik, de hiába:
hoppon maradt finnyás Sára.

- Jajjajjaj, de bolond voltam,
hogy az orom úgy fennhordtam!
Nem kellek már senkinek se,
itt maradtam szégyenszemre.

No, mi baj van? Ej, gyerekek,
talán csak nem pityeregtek?!
Ne fájjon a szívecskétek:
Jó vége lesz a mesének!

Szemétdombon hervad Sára
búbánatos árvaságba:
búbánat Isten látja,
amit vétett, megbocsátja.

Esővízzel megmosdatja,
napsugárral cirógatja,
lengedező szellőcskével
gyűrt ruháját fodrozgatja.

Kis Saláta újra éled:
- Istenem, de szép az élet! –
Karocskát nyújtja égre:
kivirágzik örömébe!

Ága-boga, száz virága
magot érlel forró nyárba.
Magocskáit szerteszórja,
ki is keltek kakukkszóra.

Sára mama nevet, örül!
Száz gyermeke köröskörül:
harmatlepte, madárlátta
száz kis fodros saláta.

Marcsa, Miska, hogy meglátta,
kis kertjébe palántálta,
szépre, nagyra felnevelte,
a piacra ki is vitte.

Mind el is kelt, illő árba
fehérvári nagy vásárba:
nénik, bácsik mind megvették,
fényes pénzzel megfizették.

Gyűlt a sok pénz, csengő-pengő,
sok fillérből lett a pengő…
Száz fillérért száz saláta:
mégis pengő lett az ára!

2012. március 23., péntek

Lepkeszárny ékszerek organzából

"Áldjon az ég, öreg este szakadt rám, míg hazaérek,
alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét."

Radnóti Miklós: Első ecloga
Képek forrása: Derya Aksoy



Mosolygó virágok süthető gyurmából

Visszalapoztam a blogomban, és azt hiszem, sikerült elég gyászos témákat felsorakoztatnom az utóbbi időben, úgyhogy most már én is igénylek egy kis extra vidámságot. Kezdetnek íme néhány babaarcú virágszál süthető gyurmából, melyeket Julie Sweeney készített. Szóval mosolygásra fel!
Forrás: Julie Sweeney




Kálvária templom, Gyöngyös

Bár Gyöngyöspata volt az úticél, muszáj volt megállni ez mellett az eredetileg copf stílusú római katolikus templom mellett. Gyöngyös után, egy domboldalon áll, és nem tudom, hogy szépsége vagy romossága fogott meg először. A falára szerelt tájékoztató tábla szerint 1721-ben építeni, és 1810ben állították fel a külső szószéket és a kereszteket. Az épületegyüttest kőfal, ill. drótkerítés védné a tolvajoktól és rongálóktól, ahogy a képek is mutatják, nulla sikerrel. A hivatalos bejárata egy tornyos, két remetelakást magába foglaló kapuépítmény lenne. A terület közepén a kereszt alaprajzú Szent Kereszt-templom áll, két oldalán egy-egy kör alaprajzú, manzárdtetős kápolnával, melyekhez nyitott szószék kapcsolódik. A kerítés mentén és a kőfalba építve öt-öt stáció áll.
Mi is álltunk, megdöbbenve. Mert egy dolog, hogy elhagyatott és elhanyagolt. De vajon mi visz rá egy embert (?), hogy nekiálljon rongálni egy műemléket? Igazából bármit? Mi zajlik olyankor a lelkében, amikor tönkretesz valamit? Sejtelmem sincs, de talán jobb is...


                                     













2012. március 22., csütörtök

Kossuth-bankós hímzés

A kazári és maconkai "Kossuth-gyász" elnevezésű viseleten kívül máshol is megjelentek a nemzeti ellenállás és függetlenség szimbólumai. A kisebb használati és dísztárgyak mellett a szabadságharcra emlékeztető motívumok a lakberendezési tárgyakon, bútorokon és textíliákon is felbukkantak. A Kossuth-bankó mintájára készültek a Borsod megyei Tardon a  női vászon ingvállakat, kézelőket, a férfiingek mellrészét, valamint a kék és fehér vászon és bársony surcokat (kötényeket) díszítő keresztszemes hímzések. A vörös és kék pamutfonallal hímzett ruhadarabokon könnyen felfedezhető a Kossuth-bankók közül a legelsőként megjelenő kétforintos négyszögletes csillagformája és fekvő tulipánra emlékeztető mintája.


Forrás: Nemzeti Múzeum


Forrás: Nemzeti Múzeum


Lengyel Györgyi: Keresztszemes kézimunkák, Kossuth Könyvkiadó, 1981


Kétforintos Kossuth-bankó
Forrás: Vatera

Kossuth-gyász

Forrás: Néprajzi Múzeum
Az elmúlt napok az 1848-49-es szabadságharcról való megemlékezéssel teltek, így nekem is eszembe jutott két, az eseménnyel kapcsolatos jelenség. Az egyikük a „Kossuth-gyásznak” nevezett „félgyászos” öltözet, amely a két háború között a Nógrád megyei Kazáron és Maconkán terjedt el.
Forrás: Néprajzi Múzeum
Ugyebár a szabadságharc elbukott, vezetőit kivégezték, vagy bebörtönözték, a megtorlás évei következtek. Ezt annyira komolyan vették, hogy 1849 februárjában kiplakátolták, hogy bármilyen „szabadság kori” szín vagy jelkép viselése tilos, és szigorú büntetést von maga után. Eltűntek hát a "szabadságkori jelek" a felszínről, de megjelent a trikolór az öltözékek szegélyein, a tárcákon, pénztartókon, amelyre az 1850-ből keltezett a Militar-Distrikts-Commando által kiadott tiltó rendelkezés egyből reagált: "pörge kalapot, tollat, trikolór szegélyt viselni nem szabad.”

Forrás: Fejezetek Kazár néprajzából
Természetesen a nép nem adta magát olyan könnyen. Ha nem lehetett lázadni nyíltan, lázadtak rejtve. Ezt tették a kazári és maconkai asszonyok is. A kor egyik legnépszerűbb alakja Kossuth Lajos volt, így neve benne él a kazári népviselet "Kossuth-gyász"-ában is. Vörös és fekete nyomott mintás (kékfestő) szoknyából, fekete kötényből áll, és sötétkék, fehér virágos kékfestő kendő egészíti ki. Távoli rokon elhunytakor, félgyászban, adventben, böjtben viselték az éltesebb asszonyok 1945-ig. Ilyet viseltek a fiatalasszonyok aratás idején vasárnap is, mert helyi szokás szerint ilyenkor „gyászolták a határt".
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...