Pietro Yantorny cipői

Ha már emlegettem Pietro Yantorny-t (1874-1936), akkor megmutatom néhány remekbe szabott cipőcskéjét is. Az elsősorban hímzett selyemből, bársonyból és csipkéből készült műremekek nem csak azért kerültek be a Metropolitan Museum gyűjteményébe, mert a múlt század elejének látványos lábbelijei voltak, hanem azért is, mert a korszak egyik legismertebb cipészétől származnak.

Ez a bizonyos Pietro Yantovny Calabriában született orosz szülők gyermekeként, akit a nyomorból a csillogó gazdagságba repített a tehetsége. Hiába volt analfabéta, nagyszerű reklámmarketinges volt. Nemes egyszerűséggel kiíratta a műhelye ablakába: "A világ legdrágább cipésze" - és valóban, rövid időn belül azzá vált. Egy-egy pár cipőért elkért akár 25 000 frankot (kb. 5370 dollár) is, ami még abban a korban is szédítően sok volt. Saját legendáját gyártotta azzal is, hogy csak az kerülhetett fel a vásárlói listájára, aki minimum 10 pár cipőt rendelt tőle, és természetesen a lábbelik tárolására kialakított faládát.

Perfektcionista volt, aprólékosan kidolgozott termékein akár 2-3 évet is dolgozott. Gyakran használt antik szöveteket, és egy esetben ezernyi apró kolibritollal borított egy cipőt.

Leghűségesebb vásárlója a már említett Rita de Acosta Lydig volt, aki állítólag 300 pár Yantorny-cipővel rendelkezett. A hölgyemény antik csipkék és textilek lelkes gyűjtője volt, melyeket alapanyagként használt fel cipészünk.
Ami engem illet, nem tudom, hogy lelkesedjek, vagy hőbörögjek. Egyrészt adottak ezek a meseszép cipők, melyek mesterpéldányai annak, hogyan lehet újrahasznosítani, másrészt ha belegondolok, hogy XI. és XII. századi textileket vagdostak szét csak azért, hogy cipő készüljön belőlük, fordul egyet a gyomrom.