Ahogy már múltkor is említettem, évekig nem volt horgolótű a kezemben, aztán tavaly ősszel úgy döntöttem, nekem horgolt fülbevaló kell. Mondanom sem kell, iszonyatos bénázást vágtam le, mert maga a technika ment is, de a különböző pálcák elnevezései eléggé elbizonytalanítottak. Szégyenszemre elő kellett vennem nagymamám ezeréves Fürge Ujjak könyvét, hogy felidézzem, melyik a rövidpálca és melyik a hamispálca. De aztán csak nekiugrottam egy fülbevalónak, és ez lett belőle. A szemek és pálcák feszessége még hagy maga után kívánnivalót, de úgy tűnik ez csak engem zavar, mert a kolléganőimnek nagyon tetszik. Még szép, hogy nekem is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése