2012. december 31., hétfő

Hímzett kaftán

Ahogy már említettem a hímzett tubeteikánál, az eredeti cél egy hímzett kaftán volt. Amíg a fejfedőnél inkább csak próbálgattam a gyapjúra hímzést, itt már "élesben" ment a dolog, hiszen egy olyan kaftánt szerettem volna készíteni, ami megéri a belefektetett munkát. 


Maga a hímzés már nem okozott gondot, arra is rájöttem, hogyan tudom relatíve egyszerűen felvinni a mintát, viszont most az anyag nagysága, illetve vastagsága adta fel a leckét. Egyrészt nehéz volt átfogni a lapátkéznek véletlenül sem nevezhető kis kacsóimmal, másrészt a nyári melegben naná, hogy melegített a térdemen fekvő textil. Végül egy lenvászon darabot terítettem az ölembe, miközben gondolatban vállon veregettem magam, amiért 30sok fokban több réteg textillel borítottam be magam.




2012. december 19., szerda

Hímzett tubeteika

Még júliusban írtam arról, hogy belekezdtem egy nagyobb hímzési munkába, konkrétan a kora középkori kun köntösöm hímzésébe, ill. varrásába. Eredeti terv az volt, hogy már a májusi ogrodzienieci viking/szláv rendezvényre ebben fogok menni, ehhez képest a szeptemberi Sereggyűjtőre (erről majd később) lett kész. Mivel az alapanyagul szolgáló gyapjú ára nem két forint volt, nem akartam nekiugrani ész nélkül.


A kiszabott köntös anyagmaradékaiból kivágtam egy darab anyagot, ezen próbáltam ki egyrészt a magát a láncöltést, másrészt magát a mintát is. Úgy voltam vele, hogy ha nem lesz túl ronda, max. lesz belőle tubeteika.
A tubeteika vagy tübätäy egy közép-ázsiai sapkaféle, melyet manapság Tádzsikisztánban, 
Kazahsztánban, Kirgizisztánban és Üzbegisztánban, valamint Oroszország muszlimok által lakott területein (elsősorban a tatárok) viselnek. Története századokra nyúlik vissza, számos antik képzőművészeti alkotáson visszaköszön. Formája és díszítettsége mindig attól függ, hogy melyik régióban készült, illetve férfi, nő vagy kisgyerek a viselője.


Ahogy a képek is mutatják, végül a hímzett gyapjúdarabból lett egy kerek szabású tubeteika. Most is megküzdöttem a minta felvitelével, a gyapjú baromira nem akarta az igazságot, illetve a mintarajzoló ceruzát.
Ráadásul az anyag nem fért bele a hímzőkeretbe, naná, hogy jócskán összehúzta a gyapjút a fonal. A legtöbb fejtörést a minta megrajzolása okozta, a rendelkezésemre (nem vagy alig) álló leletek a középkori kun női viseletekről nem bizonyultak felhasználó-, ill. rekonstruálóbarátnak.


Hitelességre törekvő hagyományőrzés szempontjából elítélhető módon rokon, ill. szomszédos törzsek mintáit kezdtem el nézegetni, majd alkalmazni, bár igyekeztem olyat tervezni, ami hasonlít a kunbabákon ábrázolt sormintákhoz. Mivel már a bordó szín is kétesélyes ekkora felületen, maradjunk annyiban, hogy lett egy hímzett, kaftánszerű kabátom és egy sapkám.


2012. december 10., hétfő

Virág fonalakból

... hát lehet ennél ötletesebb ajándékot adni születésnapra egy olyan nőnek, aki szeret hímezni? Gyagyás kolléganőim tutira mentek... :)


2012. december 6., csütörtök

Karácsonyi díszek pléhdobozokból

Ahogy tavaly is, idén is a folyamatos túlórázás jellemzi a karácsonyi készülődésemet, így megint félő, hogy kifutok a karácsonyi díszek készítéséről, de még nem adtam fel. Továbbra is maradok a kézzel készített, természetes vagy újrahasznosított alapanyagú díszeknél, így amíg a valóságban nem jutott hozzá néhány kreatív pillanathoz, addig virtuálisan gyűjtögetem az ötleteket. A tavalyi földimogyoróból készült díszeink mellé simán el tudom képzelni ezeket a pléhdobozokból készült hóembereket, angyalokat, télapót vagy fenyőfát.
 
 
 
 


 
 



Forrás: Soda Pop Bling


Forrás: Soda Pop Bling

 
Forrás: Soda Pop Bling


2012. november 29., csütörtök

IX Najazd Barbarzyńców 2012, Ogrodzieniec vára, Lengyelország

Még májusban vettünk részt a lengyelországi Ogrodzieniec várában rendezett IX. Barbárok támadása elnevezésű kora középkori fesztiválon,  ahol a vár területén jelenítettük meg a IX-X. századi Európa népeinek mindennapi életét. Itt is sok-sok kézműves bemutató, rituálék, csatajelenetek jelentették a programot. A Lengyelországból, Svédországból, Csehországból, Németországból, Magyarországról (ezek voltunk mi, az Iloncsuk Szabadcsapat), Litvániából és Fehéroroszországból érkezett mintegy 400 résztvevő teljesen belakta az alsóvár lejtős terepét.


Külföldön teljesen általános, hogy komplett családok öltöznek be az általuk megjelenített kor viseletébe, pl. vikingnek öltözött babák egyszerűen tündériek!


Magyar, azaz kun csapat a színpadon

  
A lengyel Percival zenekar tiszteletünkre eljátszotta az Indulj el című népdalt. Igaz, kicsit sajátos, Percival-stílusban, na de mégis... :)


 A picik is nagyon élvezték a zenét



Magyarországon még nem annyira elterjedt, de a külföldi rendezvényeken szigorúan ügyelnek arra, hogy a legapróbb részlet is autentikus legyen. A ruházattól kezdve a sátor berendezéséig igyekszik mindenki a leghitelesebb felszerelést használni.


A vásárokba is csak olyan kézműveseket engednek be, akik az adott kornak megfelelő tárgyakat készítik.
















Gyagyás cseh barátaink






Maga Ogrodzieniec vára, a jobb alsó sarokban a csapatunk sátra


Szívem szerint az egész tálat elhoztam volna...


... ehelyett inkább csak fotóztam...

2012. november 27., kedd

Bútorok újrahasznosított lécekből

Leselejtezett bútorok, felszedett fapadló, kidobott parketta. Nyers vagy festett, összekarcolt, sérült felületek. Szögek ütötte lyukak, töredezett lakk, pattogzó festék. Nyír, cseresznye, dió, fenyő, mahagóni. Majd jön fiatal amerikai szobrásztanuló, és meglátja benne a szépséget és a lehetőséget. Elkezd játszani a színekkel és a formákkal, majd jött a tárgyak megtestesülése. Ágytámla, étkezőasztal, dohányzóasztal, falborítás. Amit én szeretek benne az az, hogy íme: a szép lehet hasznos és újrahasznos. Mert így van igazán értelme, tartalma a szépségnek.












Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...