Babaszerelés

Talán még nem írtam, de egy ideje gyűjtöm a népviseletes babákat. Eredetileg volt a népviseletek iránti rajongásom, aztán ebből lett a babák gyűjtése. Gyerekkoromban kaptam két babát a családomtól, de azon túl, hogy vigyáztam rájuk, nem foglalkoztam velük. Amíg el nem motoroztam Hollókőre 5-6 éve, ahonnan két palóc babával jöttem haza. Manapság már ott tartok, hogy édesapám külföldi útjairól is babát hoz, Mira barátnőm meg az ócskapiacokat járva vadássza le nekem a szebb darabokat. Pont neki meséltem, hogy milyen ciki, hogy még Finnországból is van babám, de kalocsai és matyó nincs. Ekkor derült ki, hogy Mira kalocsai nagymamája évekig azzal foglalkozott, hogy kalocsai népviseletet varrt porcelán Götz babákra. A mintababa és néhány ruhadarab a padláson landolt, így a nagymama és Mira jóvoltából hamarosan hozzám kerültek. Majd jött a szembesülés az állapotával: a porcelán lábak kiszakadva, és ami keményebb dió - a testén és a ruhadarabokon fura, rozsdaszerű foltok.

Ráadásul makacs foltok, mert hiába áztattam, mostam ezerféleképpen, a folt maradt. Ezek után egyértelművé volt, hogy a babatestről sem fogom tudni eltávolítani őket, így ott álltam egy sérült babával és néhány használhatatlan babaruhával. Más esetben valószínüleg nem szórakoztam volna bele, de ezt a babát a barátnőm imádott nagymamájától kaptam, így fel sem merült bennem, hogy kidobom.

Helyette szétfejtettem a testét képező textilt, amely ez alapján megrajzoltam a szabásmintát. Korábban nem készítettem babát, így eltartott egy kis ideig, amíg találtam testszínű textil és töltőanyagot*. Ezután kéne írnom, hogy innen felgyorsultak az események, de ez hazugság lenne, lévén jóideig nem értem rá foglalkozni. Hónapokig rá sem néztem, aztán csak elkezdte bökni a csőrömet. Összevarrtam a testét, majd felerősítettem a lábait és a kezeit. Ezután kitömtem a testét, mely közben egy kicsit bosszankodtam is, mert egyrészt ki kellett tölteni az üreges porcelán részeket is, másrészt a vásárolt textil a rugalmasságának köszönhetően nem feltétlenül úgy alakult, ahogy én szerettem volna. Végül felkerült a fejecskéje a nyakára, ami az egész történet legnehezebb pontjának bizonyult, mert egyrészt tartani kellett a buksiját, másrészt összehúzni a textilt a nyakánál, és beleilleszteni a nyakán lévő vésetbe. Mindezt két kézzel és egyidőben. Nem árulom el, hogy hányszor esett le a feje... 

Csak elkészült. Lehetne formásabb is, de remélhetőleg a ruha majd úgy is megregulázza a töltőanyagot.
Mondanom sem kell, hogy a sok baba között melyik lett az egyik legértékesebb... :)
Elkezdtem varrni a ruháját is, de az már egy másik történet.

*Ezt használtam fel a földimogyoróból készült karácsonyi díszeknél is.