Viking hímzés, avagy hogyan utáljuk meg Sleipnirt

Amikor megígértem T-nak, hogy kihímzem a viking csuklyája elejét, nem tudtam, hogy mit vállalok el. De ha én egyszer megígérek valamit... :) Akkor jól megszívatom magamat. Mert naná, hogy elszámoltam az időt. Érdemes lett volna az arcomat kamerázni, amikor néhány héttel később az alábbi beszélgetés elhangzott közöttünk: 

T.: Szerinted elkészül Wolinig*?

én: Simán. Mikor is indultok oda?

T.: Jövő hét szerdán.

én: **^&%^%^&%$^&$ (szintén szerda volt aznap...)

*egy hatalmas kora középkori fesztivál a lengyelországi Wolin szigetén, a Balti-tenger partján

Nagy nyelés, majd vad hajrázást helyeztem kilátásba. A kiindulási pont egy viking figura kihímzése volt, konkrétan Sleipnir, Odin nyolclábú lovának alakja, amellyel a skandináv mitológia szerint az föld és az ég között közlekedett. E nagyszerű lény megörökítésre került számos formában, ami számunkra lényeges, hogy viking rúnaköveken is. Egy ilyen ábrázolást kellett átültetni T. mellkasára, mégpedig hímzés formájában.

Az önszívatás második pontja maga az alap ruhadarab volt. Mert hogy ez a csuklya már készen volt, durva lópokrócból készült, ami vászonnal  bélelt alá a készítője. Még a vér is megfagyott bennem, amikor a kezembe nyomta T., hogy akkor őt kéne kihímezni. Esélytelen. Esetleg ha még maradt anyag, talán azt...

Persze, hogy maradt... Csak ép idegszálam nem nagyon. Mert megrajzoltam a minta sablonját, de a durván szött gyapjún semmilyen íróeszköz nyoma nem maradt meg... Az már teljesen lényegtelen mellékszál, hogy a láncöltés meg én korábban nem ismertük egymást. Mondanom sem kell, hogy mostanra már megváltozott a helyzet, a hosszú együttlét lényegesen intim közelsége hozott bennünket...
Kínok árán csak felvittem a minta körvonalát, onnantól már egymás kergették a hímzett sorok és az órák.
A nyolc lábbal kifejezetten küzdöttem, a végén már nagyon utáltam Sleipnirt a sok lábáért. Most komolyan, miért nem volt neki elég 4 láb, mint minden más rendes lónak? Szerintem még ebben is benne volt Loki** keze...
Kedden este 11kor vittem át T.-nak a csuklyát, másnap délben indult a busz Észak-Lengyelországba... :)

A használat során sajnos kiderült, hogy a hímzés itt-ott "lyukas" maradt, de ő már csak ilyen lyukas Sleipnir. A keretet képző kombinált pelenkaöltés utólag került fel, amivel egyből lebuktattam magam: szemre lőttem be az alap széleit. A nyavalyás lópokróc nem adta magát könnyen még ebben sem. de én akkor is kihímeztem. És akkor is utálom Sleipnir 8 lábát!

Odint és Sleipnir nevű nyolclábú lovát ábrázoló rúnakő a VIII-IX. századból, Tjängvide, Gotland szigete
Forrás

A svédországi Gotlandon talált Tjängvide rúnakő, szintén Sleipnir ábrázolással
Forrás

**gonosz, ravasz isten a skandináv mitológiában, a legenda szerint amikor az istenek az otthonukat (Walhalla) építtték, tanácsára a munkával megbíztak egy óriást, aki a munkáért cserébe feleségül kérte Freya istennőt, hozományaként pedig a napot és a holdat. Határidőkén a nyár elejét tűzték ki, ill. megszabták, hogy csak a lova segíthet neki. Az óriás jól haladt a munkával, és az égi górék beparáztak, hogy elveszítik Freyat és vele együtt a napot és a holdat. Számonkérték Lokit, aki úgy oldotta meg a ciki szituációt, hogy kanca formájában elcsábította az óriás csődörét, aki így bukta a határidőt. Ebből a lórandiból született egy szürke, nyolclábú csikó, aki Slepnir néven lett Odin leggyorsabb lova.