Anno, kamaszként, nem igazán voltak szívem csücskei a csipketerítők. Édesanyám és nagymamám ontották őket, ebből kifolyólag a lakásunk minden szabad pontján díszelgett egy-egy horgolt terítő. Kifehérítve, gombostűkkel formára keményítve, ahogy kell. Mondanom sem kell, nem a horgolt mivoltukkal volt a bajom, hanem azzal, hogy nekem kellett alattuk port törölnöm. És ezek a kis textilcsodák lényegesen bonyolították ezt az általam nem túlságosan szeretett műveletet. Ma is úgy néz ki a korábban nem túl felhőtlen viszonyunk, hogy mint esztétikai látvány tetszik, tudom értékelni a belefektetett munkát, de még mindig nem szeretném a polcainkat horgolt csipkékkel borítani. Viszont még mindig szeretem, ha egy szép dolognak hasznos oldala is van. Így kezdem keresgélni olyan alkotókat, akik újrahasznosították a csipketerítőket. Az alábbi két alkotó ruhadarabok díszítésére alkalmazta ezeket a szépséges porfogókat. Na ugye, hogy így is lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése