Ahhoz képest, hogy régebben sok tojást festettem, az idei termés elég gyatra lett. Egyetlen mentségem, hogy új technikákkal próbálkoztam. Ugyebár ott van az íróka (más néven gica), ami egy botocskára erősített fémcsövecske. Ezt gyertyalángban felmelegítve méhviaszba mártogatjuk, majd az olvadt viasszal rajzolunk mintát a tojás felületére. Mármint elméletileg. Gyakorlatilag a gica valahogy sehogy sem áll kézre. Meg nem jön belőle muníció. Ha mégis, akkor nagyon, és fél centi után elfogy. Legalábbis én azt hiszem. Aztán némi kínlódás után rájövök, hogy ilyenkor elég csak visszadugni a lángba, és máris folyik a maradék a csőből.
Na meg a tojás nem sík felület. Jó, tudom, hogy mindenki tudja, de gondoltam szólok, ha mégsem. Szóval ez a gömbölyded izé nem akarja, hogy csakúgy egyenes csík húzódjon rajta. Kemény csata volt, de azt hiszem, a tojás nyert. De legalább az aranypor ápol és eltakar.
Aztán ott volt az a maratás is. Mert ugye nekem kell maratott tojás is. Én neki nem annyira. Először frusztráltam magam az írókázással, ekkor már szépséges barna tojással. Rávittem a mintát viasszal, majd tömény ecetbe fojtottam volna, ha már addig nem halt volna bele a főzésbe. Így csak búvárkodott háromszor kb. 10 percet, minden merülés után szorgosan lemostam a feloldott héjt. Idáig nem is volt probléma, tökéletesen fehérre ill. rózsaszínre marta azokat a részeket, amiket nem fedett viasz. De ezt a viaszt le is kell onnan varázsolni. Csak egy égő gyertya mellé kell tartani. Csakhogy ha közel tartod, akkor a láng bekormolja a tojást, és az olvadó viasz ráfolyik a maratással kialakított matt felületre, ami ezután már biztosan nem lesz matt. Viszont lettek nem túl szép tojásaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése