Ha jól emlékszem, ezt a barna/bézs szoknyát jelöltem ki az öngyógyításom első áldozatának, de már annyi minden készült a varrás közben és után, hogy már nem is strapálom magam az időrendiség követésével. Valamikor az 1990-es évek közepén vásároltuk édesanyámmal, és annyira a szívemhez nőtt, hog még 2-3 éve is hordtam. Nem csoda, hogy nem akartam megválni tőle, viszont sikerült valamibe beleakadnom, és kiszakadt.
 |
| Szabásminta: Burda: 2010/6 |
Az eredeti ötletem szerint ugyanolyan húzott nyakú blúz lett volna, mint a korábban már bemutatott piros blúz, csak rövid ujjal, és az elején gombolással. Sajnos pont a szakadás miatt csak annyi ötlet maradt meg, hogy blúz készült belőle.
Szabásminta-tervezés még mindig nem az erősségem (szerintem nem is lesz), úgyhogy a jól bevált Burda magazinhoz nyúltam, és kiválasztottam egy vállra ejtett modellt, melynek megkötő pántjait a váll felett kellett megkötni. Annyit módosítottam a szabásmintán, hogy végül nem varrtam fel a megkötő pántokat, nekem folyamatosan lecsúszott, gondolom a túl kerek vállaim miatt. Az eredetileg hosszú ujj anyaghiány miatt könyékig érő lett.
A térdműtétem nem kicsit akadályozta az elkészültét, de a szószerint fájdalmas varrás ellenére is most ez a sláger ruhadarabom. És ne is hiányzik a vállpánt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése