2012. január 25., szerda
Sebestyén Márta & Muzsikás: Nem úgy van most, mint volt régen
Egész nap ezt a dalt dúdoltam magamban, aminek csak arra volt jó, hogy most már táncolhatnékom is van. Látni, hogy hetek óta nem voltam táncházban...
2012. január 23., hétfő
Újrahasznosított menyasszonyi ruhák


Hímzett szembonbonok
Szokás szerint valami egészen mást kerestem a Vaterán, de valahogy mindig a szemem elé akad egy-egy hímzett ruhadarab, amit kár lenne szó nélkül hagyni. Szépségüket mindenki értékelheti saját szájíze szerint, számomra mindenképpen izgalmasak.

Az első páciens egy 1970-es évek környékéről származó, gyöngyökkel gazdagon hímzett menyasszonyi ruha, amely fehér szintetikus textilből készült. Sajnos nem tudom, hogy Magyarországon hogyan hívták ezt a műanyag rémséget, de nálunk, Párkány környékén, csak "diolen anyagként" futott. Már kisgyerekként is ódzkodtam ettől az anyagtól, ennek ellenére simán dugnám be ezt a ruhát az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe, a múltkor már beposztolt menyasszonyi ruhával egyetemben, hiszen tökéletes mintapéldányai annak, hogyan próbálták vegyíteni a modern textileket és szabásvonalakat a népi motívumokkal.
Bár a kabátka decens szabása tőlem fényévekre van, de a ragyogó színekkel hímzett matyó motívumok láttán akaratlanul is felcsillant a szemem.
A végére maradt a legizgalmasabb csemege. Hogy miért a legizgalmasabb? Mert a blúzon kunhímzés (vagy kunsági hímzés) látható. Egyrészt szemlélteti, hogy piciny hazánkban nem csak a matyó és kalocsai hímzés létezett/létezik, másrészt a kunhímzéssel készült párnavégek a fennmaradt hímzéseink egyik legkorábbi emlékei. És tökéletesen alkalmazhatók akár ruhadarabokra is.
2012. január 22., vasárnap
Álomcsapda...


A hagyomány szerint egy kisebb kör vagy könnycsepp alakú, vörös fűzfaágból készült keret körül állati ínból vagy vékony fonalból hálót készítették. Az álomfogót a kisgyereket bölcsője fölé hajlított faágra akasztották, hogy megvédjék a kisgyereket a rémálmoktól. Az indián hiedelmek szerint a háló átengedi a szép álmokat, a rossz álmok viszont csapdába esnek a hálóban.
És aztán jönnek a kislányok a csipketerítővel, csipkeszalagokkal és a boltban vásárolható tollakkal. Csóri indián varázslóknak meg ezektől lesznek rémálmaik.Végül is csak kisajátították a kultúrájukat...
Képek forrása: Free People
2012. január 15., vasárnap
Saját karácsonyi díszek földimogyoróból
Tudom, már régen elmúlt a karácsony, de megígértem néhány barátomnak, hogy megmutatom azokat a karácsonyi díszeket, melyeket december 24-én kreáltunk nagy hirtelen a párommal. Miért nagy hirtelen? Mert nem volt otthon semmilyen díszünk. Tudom, furcsán hangzik, de az elmúlt évek során úgy alakítottuk a karácsonyainkat, hogy a saját lakásunkban nem is ünnepelünk, inkább az egész ünnepeket a családjaink között zarándokolva töltjük. Viszont tavaly elhatároztam, hogy ha fát nem is állítunk, de legalább szerzek néhány fenyőágat vázába. Ez olyan jól sikerült, hogy az egyik fenyőfa-árus nekem ajándékozott egy gyönyörű normannfenyő-ágat. Ekkor szembesültem a díszítés problémájával. Oké, hogy van "fa", de mit rakjak rá? Pont a konyhában matattam, amikor megakadt a szemem a földimogyoróval teli tálon. Ez az! Nem sokkal korábban posztoltam be egy bejegyzést földimogyoróból készített díszekről, így már tudtam, mi fog lógni a fán!
Először kiválogattam néhány sérülésmentes, formás mogyorót. Ez a része könnyen ment, a "selejtes" terméseket gondosan eltüntettem a hasamban. A kifestés része már nem annyira, lévén nem volt otthon sem festék, sem vatta a szakállhoz. Hiába gondoltam vágyakozva a szüleimnél lévő festékeimre, ott és akkor kellett megoldanom ezt a hatalmas problémát. Egyszer csak bevillantak a néhány nappal korábban számba vett, lassan lejáró szavatosságú sminkjeim. Ravasz mosoly terült el az arcomon. Jó lesz ide egy kis vörös körömlakk meg fekete szemhéjtus!
A szakállka megoldásához egy sminklemosó vattát akartam leamortizálni, de eszembe jutott, hogy a múltkori babarestauráláskor használt vattaszerű töltőanyag, ezért úgy döntöttem, tökéletes göndörkés szőrzet lesz belőle.
Elsőre két télapó készült el. Aztán ahogy nézegettem a göndörített vattát, kitaláltam, hogy akár gyárthatnék angyalt is. Elő is szedtem néhány csipkeszalag-maradványt. Sőt, bárányt is! Ezzel természetesen újabb akadállyal szembesültem. Pontosabban a vadonatúj ragasztópisztolyommal. Na meg saját magammal. Ugyanis azt gondoltam, hogy egy egyszerű, olcsó ragasztópisztoly bőven elég lesz nekem arra az évi 1-2 alkalomra, amikor kell. Mint kiderült, ennél sajnos sokkal magasabbak az elvárásaim. Konkrétan az, hogy működjön. Sajnos, a pisztoly szerény képességei nem tették lehetővé, hogy felolvassza tisztességesen a ragasztórudat, ill. ez az olvadt izét adagolni is lehessen. Na nem baj, a konyhai mindenes fiókban van pillanatragasztó is. Van hát! Csak éppen beszáradva.
Az elkeseredésemmel azonos mértékben erősödött bennem a dac is. Nekem angyal és bárány kell! Hiszen olyan kis csókos ajkakat festettem a körömlakk-ecsettel az angyaloknak! Azért valljuk be, nem kis mutatvány egy ilyen szerszámmal! A vigyorgó bárányomról nem is beszélve! Aki lábak nélkül úgy nézett ki, mint egy albínó sündisznó, legalábbis a párom szerint.
Végül ő volt az, aki a helyzetet és díszeket megmentette. Szíve úrhölgyéért csatára indult a ragasztó-sárkánnyal, melyet egy Technokol-karddal győzött le a dolgozószoba-rengetegben. Minden jó, ha a vége jó. Életre keltek a mogyorólényeim, és boldogan akasztgattam őket az ágakra. Elkészült az első karácsonyfánk!
2012. január 9., hétfő
Polcszökevény csipkék
Anno, kamaszként, nem igazán voltak szívem csücskei a csipketerítők. Édesanyám és nagymamám ontották őket, ebből kifolyólag a lakásunk minden szabad pontján díszelgett egy-egy horgolt terítő. Kifehérítve, gombostűkkel formára keményítve, ahogy kell. Mondanom sem kell, nem a horgolt mivoltukkal volt a bajom, hanem azzal, hogy nekem kellett alattuk port törölnöm. És ezek a kis textilcsodák lényegesen bonyolították ezt az általam nem túlságosan szeretett műveletet. Ma is úgy néz ki a korábban nem túl felhőtlen viszonyunk, hogy mint esztétikai látvány tetszik, tudom értékelni a belefektetett munkát, de még mindig nem szeretném a polcainkat horgolt csipkékkel borítani. Viszont még mindig szeretem, ha egy szép dolognak hasznos oldala is van. Így kezdem keresgélni olyan alkotókat, akik újrahasznosították a csipketerítőket. Az alábbi két alkotó ruhadarabok díszítésére alkalmazta ezeket a szépséges porfogókat. Na ugye, hogy így is lehet!

2012. január 4., szerda
Újévi köszöntő
llyés Imre, parasztgazda, 1932. december
Magyar Világhíradó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)