Öcsémmel egy meseparadicsomban nőttünk fel, hiszen a szüleink minden este meséltek nekünk. Számos mesekönyv vándorolt a polcainkra, melyektől még mindig nem akarunk megszabadulni. Így szerettem meg a meseillusztrációkat is. Érthető hát, hogy belelkesedtem, amikor rábukkantam erre a csodaszép lengyel könyvecskére, melyet Zbigniew Rychlicki illusztrált.
Őszintén szólva, a lengyel tudásom több, mint szerény, de annyit még én is megértettem, hogy Tadeusz Kubiak verses meséje a Hókirályról szól. Éldegél Ezüstkirályné nevű csodaszép nejével egy kincsekkel teli barlangban, melynek bejáratát egy jegesmedve őrzi. Annyira lefoglalja a gazdagsága, hogy nem veszi észre, hogy a téli nagy hidegben kismadarak éheznek és pusztulnak el. Egyszer csak eléjük járul a madárijesztő (he?), aki felhívja a Hókirály figyelmét a tél kegyetlenségére. Kérlelése meghallgatásra kerül, és az Ezüstkirálynő azzal bocsájtja el a madárijesztőt, hogy menjen haza, és mondja meg a madaraknak, hogy hamarosan kisüt a nap, és elolvad a hó. És lám, így is történik. És mi a pluszpoén? Az utolsó sor kérdése: "Tudjátok mi az Ezüstkirálynő valódi neve? Tavasz." Hát nem édes?
Illusztráció: Zbigniew Rychlicki
Szerző: Tadeusz Kubiak
Eredeti cím: Bajka o śnieżnym królu
Kiadó: Nasza Księgarnia, Varsó, Lengyelország, 1968.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése