Hűűű, kinéztem ma az ablakon, és elállt a lélegzetem! Olyan sűrű hóesés kanyarodott Csudapest felé, hogy úgy tűnik, Holle anyó nem csak a hópelyheket szórta a földre, hanem nemes egyszerűséggel ledobta az egész dunyháját! Legszívesebben kirohantam volna, és együtt pörögtem volna a hópelyhekkel, de dolgoznom kellett. Nem maradt más, minthogy időnként az ablakhoz húzódtam egy bögre forró teával, és álmodozva lestem kifelé.
Az ablakpárkányon egyre vastagabb lett a hóréteg, és hiába néztem vágyakozva, az nyithatatlan irodaablak nem engedte, hogy pici hóembert gyúrjak magamnak. Egyből bevillantak Viktor Mihajlovics Vasznyecov festményei, melyeket Osztrovszkij Hópelyhecske (oroszul Snyegurocska) című darabjához készített színpadkép-tervnek és kosztümtervnek. Szinte éreztem a hó által megszűrt levegő illatát, és megrázkódtam az átázott csizma nedvességének felidézésétől.
Néztem a leányzót, ahogy a hóval borított erdőben riadt arccal siet a földig érő, prémmel szegélyezett kabátjában és kucsmájában, és rájöttem: pillanatnyilag jobb nekem az ablakhoz húzódva, egy bögre forró teával a kezemben.
Képek forrása: a world history of art
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése