Ősök Napja 2011, Bugac

2011-ben rendezte meg először a Magyar-Turán Alapítvány az Ősök Napja elnevezésű megemlékezést a bugaci pusztán. Mi főleg a barátaink miatt mentünk oda, de mivel vegyes érzelmeim vannak a rendezvénnyel kapcsolatban, meséljenek helyettem a képek...

Arcoskodó táskák

Egy ideje bőrmániában szenvedek, egyszerűen imádom ennek a nyersanyagnak a tapintását és illatát. Ráadásul már azon zsongok, hogy én bőrrel szeretném ügyködni. És ha én egyszer valamit a fejembe veszek... Hogy tetézzem az (agy)bajt, felfedeztem, hogy 3 utcányira a lakásunktól van egy bőrkereskedés, aminek egyenes következménye volt, hogy rövidesen kisinasként tébláboltam az egyik bőrmunkákkal foglalkozó hagyományőrző barátom mellett. Egyelőre komoly eredményt nem tudok felmutatni, na de majd egyszercsak. Addig nézegessétek más bőrművesek munkáit, mint például egy török kézműves-házaspár emberarcú tarisznyáit. Szerintem szenzációsak.

Forrás: Ali Erkan Çalpur

Antik csipke rózsika álma

Nemrégiben a kedvenc veteránbörzénken bóklásztunk, amikor kiszúrtam egy hatalmas kupac horgolt csipkét, amin az árus meg 3 nő már javában alkudozott. Egyből figyelő állásba helyezkedtem, de sajnos végül megállapodtak, én meg kénytelen voltam végignézni, ahogy felmarkolják az egészet és elviszik fillérekért. Szerintetek mennyire voltam bosszús?

Mondanom sem kell, hogy azóta folyamatosan jönnek elém a jobbnál jobb ötletek a csipkét újrahasznosítására... Mint például Sweet Paul, az ismert stylist egyik régebbi munkája is, amely során egy komplett szoba berendezését díszítette régi csipketerítőkkel.

Forrás: Sweet Paul, Country Living

Manólak nemezből

Jelentem, a bennem lakó manólány megtalálta álmai manóotthonát. Stop. Holnap költözni szeretnék. Stop.

Forrás: the Feltasaurus

Filc kitűzők grafikus módra

A bénácska Siccem után azt hiszem kárpótolnom kell benneteket, úgyhogy íme, hogyan csinálja egy profi grafikus...

Forrás: Foxowlroad

Sicc filcből

Eredetileg csak egy apró ajándékot akartam készíteni. Valami macskásat macskamániás barátnőmnek. Mondjuk egy kitűzőt. Ha macskafigura, akkor nálam csakis Sicc (Kálmán Jenő által 1956-ban kitalált, majd Tankó Béla által megrajzolt*) cica jöhetett szóba. Tudom, hogy manapság a Hello Kitty a divat, de több részt is végignézve sem jöttem rá, hogy miért kell érte lelkesedni. Szóval maradt Sicc. Szebb és okosabb is. Na meg magyar. Kisgyerekként órákon keresztül rajzoltam édesanyám és nagybátyáim mesekönyveiből, máig megvannak ezek a rajzok. Bezzeg most alig ment, kínok árán rajzoltam meg a maccs buksiját. Az alapot kivágtam fehér filcből, feketéből a "haját", a szemecskéit és a nóziját, majd felvarrtam a fehérre a fekete részeket. Mégpedig rossz színnel. Ugyanis este a műfénynél nem tűnt fel, hogy fekete cérna helyett egészen sötétkéket vettem elő, és ezzel varrtam fel mindent, de ami rosszabb, ilyennel hímeztem ki a szája vonalát és a bajszát is. És hogy tökéletes legyen az örömöm, a hátuljára is felragasztottam az alapot feketéből, hogy eltakarjam a varrás helyét, meg hogy nehogy kibonthassam a nem megfelelő színű hímzést. Mert reggel jött a felismerés. Aztán meg az újragyártás, de az már lényegesen könnyebben ment, mert annyi eszem volt, hogy a "szabásmintát" nem dobtam ki. Viszont a kreatív bénázás is jó. Csak kicsit bosszantó... :)

*Utólag is elnézést kérek a jogutódjaiktól a minta felhasználásáért.

Pirográf henna

Mi történik akkor, ha egy hennaművész már nem elégszik meg az emberi bőrre vitt minták múlékonyságával? Pirográf szerszámot ragad, és bőr lábbelik felületére égeti a mehndi motívumokat. Örökre.

Forrás: Behennaed

In memoriam 1456, Helemba, 2011

Ahogy már a helembai népviseletről szóló bejegyzésemben említettem, tavaly nyáron is megrendezésre került az In memoriam 1456 elnevezésű hagyományőrző nap Helembán, melyet a nándorfehérvári diadal emlékére szerveztek meg a rendezők, Méri Andi és Lali. 

Szentmisével indult a rendezvény, ezt követték a központi témával kapcsolatos előadások, melyekről én sajnos lemaradtam, lévén jó (vagy rossz?) szokásomhoz híven még javában úton voltam Helemba felé egy motoros rendezvényről. Ahhoz viszont még időben érkeztem, hogy lássam a  nap lényeges momentumát, mégpedig a "nándorfehérvári" csatát. A török oldalt az Iloncsuk Szabadcsapat képviselte, kiegészülve lengyel barátokkal (Silesia), akik lelkesen aprították a keresztény ellenséget. Mármint volna, mert a Fekete Hollók Rendje, a Szarkaláb, illetve a szlovák illetőségű Equites Posonienses, Bludní Rytieri, Arwen csapatok által képzett keresztény hadsereg a hagyományhoz híven legyőzte a törököket.

Ahogyan a képek is tanúsítják, estére elmúlt a vérszomj, és a két sereg már közösen ülte körbe a tábortüzeket.  A Fekete Hollók egyik lánya spontán produkált egy hastánc bemutatót, mások egy akkora tűzshowt, hogy az Equites Posonienses egyik gyagyás tagja biztos, ami biztos alapon bekészített egy karóra szúrt krinolint a nem létező színpad szélére... :)